Bátai Tibor : Születnének immár [dicsértessél]

                                    Meglep, amikor bevillan a népbolt özönvíz előtti ventilátora
                                    keltette légáramban lengedező légypapírok képe. Esküdni mernék, 
                                    azóta sem gondoltam rájuk, pedig legalább negyedórát méregettem
                                    őket, míg végre rám nem került a sor. Elhadartam a listát, csúnyán el is 
                                    vétettem  szerencsére még időben helyesbítettem, mielőtt fizettem
                                    volna , hiszen közben is azokon a ragacsos szalagokon járt az eszem. 
                                    Látszatra teljesen megdelejeztek. Persze távolról sem ez volt az első
                                    alkalom szembesülnöm látványukkal, hétévesen pedig már túljutottam
                                    a csapdába esett, ám sikeresen élve kimentett példányokkal végzett, 
                                    úgymond nagyfiús kísérleteken is. Ezúttal egész más okból izgattak:
                                    mindössze egy könnyen előhívható képhez igyekeztem kötni a napot,
                                    hogy azután felidézve bármikor eszembe jusson. Ötvennyolc június 
                                    tizenhetedikét írtunk, s éppen a Balatonnál nyaraltunk. Egy életre
                                    sikerült megjegyeznem a dátumot, ám a látványhoz kapcsolás trükkjére
                                    egyáltalán nem volt szükség. Most mégis megborzongtat az élmény, hogy bevillant.

 

                                                                                     *

 

                                                                        EgyetleN mondatot
                                                                        a nyelved hegyén tartva
                                                                        juss a túlsó partra
                                                                        át a túlsó partra
                                                                        és mondd kI végre ott 

 

                                                                        Egy magyar moNdatot
                                                                        csak legyen akI hallja
                                                                        s húzhatod szárazra
                                                                        a biztos szárazra
                                                                         hisz célba ért  csónakod

 

                                                                        Forradalmas Napok
                                                                        takarva avarba
                                                                        mégIs összerakta
                                                                        végül összerakta
                                                                        a sors azt a mondatot

 

                                                                                     *

 

                                                                        Tavasz, nyár, ősz, tél
                                                                        és történelem.
                                                                        Mérsékelt égöv.

 
                                                                        Villámok elkötött lova,
                                                                        rebellis szelek lázadása,
                                                                        idő előtti kikelet és
                                                                        visszatérő fagyok.
                                                                        Fele korona, fele királyság.
                                                                        Mérsékelt égöv.

 

                                                                        Vetések bedőlt végvárai.
                                                                        Közelharc homlokon virágzó
                                                                        szikkel, verejtékszagú aszállyal.
                                                                        Átszakadt homokzsákok aztán,
                                                                        dialektika, és hitünk veretése jéggel.
                                                                        Mérsékelt égöv.

 

                                                                        Konok a föld, kitart,
                                                                        megterem újra:
                                                                        marad, valami mindig megmarad
                                                                        fagyálló vermeinkben
                                                                        és a szív kamráiban.
                                                                        Lesz tehát ok torra és szüretre.
                                                                        Kinek-kinek.
                                                                        Mérsékelt égöv.

 

                                                                        Csirát bontó magvak
                                                                        dacolnak léleknyi téllel,
                                                                        Születnének immár élhetőbb idők.

 

                                                                        Tavasz, nyár, ősz, tél
                                                                        és történelem 
                                                                        ez az ország végül is
                                                                        egyévszakú.

 

                                                                        Dicsértessél hát,
                                                                        mérsékelt égöv!

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 363 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.