Meglep, amikor bevillan a népbolt özönvíz előtti ventilátora
keltette légáramban lengedező légypapírok képe. Esküdni mernék,
azóta sem gondoltam rájuk, pedig legalább negyedórát méregettem
őket, míg végre rám nem került a sor. Elhadartam a listát, csúnyán el is
vétettem – szerencsére még időben helyesbítettem, mielőtt fizettem
volna –, hiszen közben is azokon a ragacsos szalagokon járt az eszem.
Látszatra teljesen megdelejeztek. Persze távolról sem ez volt az első
alkalom szembesülnöm látványukkal, hétévesen pedig már túljutottam
a csapdába esett, ám sikeresen élve kimentett példányokkal végzett,
úgymond nagyfiús kísérleteken is. Ezúttal egész más okból izgattak:
mindössze egy könnyen előhívható képhez igyekeztem kötni a napot,
hogy azután felidézve bármikor eszembe jusson. Ötvennyolc június
tizenhetedikét írtunk, s éppen a Balatonnál nyaraltunk. Egy életre
sikerült megjegyeznem a dátumot, ám a látványhoz kapcsolás trükkjére
egyáltalán nem volt szükség. Most mégis megborzongtat az élmény, hogy bevillant.
*
EgyetleN mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd kI végre ott —
Egy magyar moNdatot
csak legyen akI hallja
s húzhatod szárazra
a biztos szárazra
– hisz célba ért – csónakod
Forradalmas Napok
takarva avarba
mégIs összerakta
végül összerakta
a sors azt a mondatot
*
Tavasz, nyár, ősz, tél
és történelem.
Mérsékelt égöv.
Villámok elkötött lova,
rebellis szelek lázadása,
idő előtti kikelet és
visszatérő fagyok.
Fele korona, fele királyság.
Mérsékelt égöv.
Vetések bedőlt végvárai.
Közelharc homlokon virágzó
szikkel, verejtékszagú aszállyal.
Átszakadt homokzsákok aztán,
dialektika, és hitünk veretése jéggel.
Mérsékelt égöv.
Konok a föld, kitart,
megterem újra:
marad, valami mindig megmarad
fagyálló vermeinkben
és a szív kamráiban.
Lesz tehát ok torra és szüretre.
Kinek-kinek.
Mérsékelt égöv.
Csirát bontó magvak
dacolnak léleknyi téllel,
Születnének immár élhetőbb idők.
Tavasz, nyár, ősz, tél
és történelem —
ez az ország végül is
egyévszakú.
Dicsértessél hát,
mérsékelt égöv!
