kátya portoro : Dédnagyanyám

 

 

üldögélt a fonott karosszékben

apró virágmintás kék kötényében

áldást sugárzott szép szeme

imára kulcsolva két keze


az utca népe

hiába kérdezte

ő csak  hallgatott

s ha odaszaladtam 

zsebéből egy savanyú 

cukrot adott


réveteg nézett a múltba 

sokat gondolt az 

el nem felejthető  búra 

a cseléd lakásra és az Úrra

ki miatt nem kelt 26-ban útra


a szerelem itt tartotta 

szolgálta a házat 

csak alamizsnát kapott 

azt is tovább adta 

a három leánynak


aztán egy délután

az úr elfáradt 

el sem köszöntek 

hisz a cseléd várhat

kiürítették a szobákat 

áthúzták az ágyat 

s dédnagyanyám a 

hátsó lépcsőn távozott 

nyomában kullogott

a bánat


Amerikába hívták korábban 

oly szép csipkét varrt 

éjjelente lázban

szeretetben 

s a rokonok végül 

elbocsájtották 

kifizetetlen


emlékszem mikor  

elébe ugrottam nevetve 

sosem láttam hogy könnyezne

a régi időket belül siratta 

fájdalmat rejtett  

végtelen  mosolyba


emlékszem jóságára

és szeme kékjére

látom ma is 

ahogy felnéz az égre


csak ült és várta a Halált 

s mikor eljött érte


96 évbe hímzett  

türelmes élete

boldogságra talált 


búcsúzóul

kezét fejemre téve 

megáldotta 

azt a szelíd 

nyári délutánt


Két szerelme volt , az első a Don kanyarban halt meg ,s maga után hagyott 3 leány gyermeket . Második szerelme a gróf , akit annak haláláig szolgált. Az egyiknek felesége lett, a másiknak cselédje. Tisztességben és szegénységben kísért  3 leányt az oltárig , egyik közülük szeretett nagyanyám volt. Istenfélő asszony lévén , naponta imádkozott értünk, magáért, és az elhunytakért. Neki köszönhetem, hogy első áldozó lehettem, és azt is , hogy tudom mi a hűség a tisztesség és az alázat . A munka nem kímélte , mégis szép volt még utolsó perceiben is . Élete végén sem nyűg volt a családnak, hanem áldás. Beteg soha nem volt, egészségben halt meg egy félmosollyal a száján , derűs arccal. Belealudta magát egy szép délután a szikrázó napsütésbe. Isten vigasztalja azóta .

Legutóbbi módosítás: 2016.07.20. @ 18:53 :: kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe