Schifter Attila : Fikciók

 

 

Nézem a mozivásznon a fikciót, ahogy

felsőbbrendű lények elözönlik a Földet.

Minden ( mi emberi ) a mélyébe visszarogy,

miközben pokoltüzet ölelnek a völgyek.

 

Az emberiség persze összefog és dacol:

hisz ez az elvárt etikus románc – változat.

Míg a rendező némi szorongást adagol,

a “Sors” csak a happy end érdekében válogat.

 

Az idegenek ( megint persze ) paraziták:

idejönnek, és ami kell tőlünk   elveszik

( csúcstechnika, plusz feudális maradiság )

A történet kapcsán töprenghetnék reggelig:

 

Vajon amíg mi túlszaporodtunk   terhükre   

miképp élte meg és túl a többi földlakó?

Hogy létünk az Élet torzított, beteg tükre,

s miattunk a Bolygó egy nagy szemétlerakó?

 

Velünk tartanának össze vagy aki kifoszt

( tán, végsikolyuk ezredek óta kiátkoz )

Tetszene-e nekik egy galaktikus riposzt?

Idomulnának az új dominanciához? 





 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.19. @ 14:24 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.