Szaporán ver a szív, a vér fortyog-
va feszegeti börtöne falát.
Nem hatnak a jeges aqua-kortyok,
tompul az agyunk, megadja magát.
Árnyékba dől, ki mohón sört vedel,
száraz torkokon fennakad a hab.
Foglyul ejtett korsóhad menetel
pucéran. Össztüzet lövell a nap.
Hőség és hűség. Mind szemfényvesztés,
míg a nyár hő-fokol, lóg a nyelvünk,
a frász kiráz. De jön szeptember…és
mint egy álmot, ezt is elfelejtjük.
———————-
Drága László! Ezt az első sort biztosan te se gondoltad komolyan. Ha nem jön ki a szótagszám, akkor keresünk másik szót, másik sort, másik verset. Vagypedig megtartjuk a renitens szótagot, és ahhoz igazodunk, legvégső esetben kanyarítunk egy szabadverset.
Na de így? Ilyet nem csinálunk? Frady Edre (Szepessy Gábor) szokott ilyet, de azok emellett szimultánok és a humor kategóriában játszanak.
Üdv: NHI
Nagyon köszönöm kedves Ilcsi „intésedet”, igazad van, a szóáthajlásra gondolok, nem a legtökéletesebb enjambement azt éreztem azonnal, de rábólintottam könnyelműen, s igazam is lett, neked sem tetszett. Próbálok rajta segíteni, de ha nem jó dobd nyugodtan vissza. Köszönettel: Slaci
Egy változat sok mindenben:
—————————————————————————
Hőség
Még szaporázik a szív. Vér fortyog,
feszegeti börtöne falát.
Nem hatnak már jeges aqua-kortyok,
kiszáradt agy zörög, mint a mák.
Mindegy, friss sört csapol, vagy sört vedel,
össztüzet zúdít rájuk a nap.
Kézről-kézre korsóhad menetel,
Létük egy hajtásnyi pillanat.
Hőség csaták, a szem fényt veszt és
csupa fok a nyár. Lóg a nyelvünk,
a frász is kiráz, s nincs újrakezdés.
Ősz jön, hogy mindent elfeledjünk.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Seres László
