Seres László : Hőség

Szaporán ver a szív, a vér fortyog-
va feszegeti börtöne falát.
Nem hatnak a jeges aqua-kortyok,
tompul az agyunk, megadja magát.

 

Árnyékba dől, ki mohón sört vedel,
száraz torkokon fennakad a hab.
Foglyul ejtett korsóhad menetel
pucéran. Össztüzet lövell a nap.

 

Hőség és hűség. Mind szemfényvesztés,
míg a nyár hő-fokol, lóg a nyelvünk,
a frász kiráz. De jön szeptember…és
mint egy álmot, ezt is elfelejtjük.

———————-

Drága László! Ezt az első sort biztosan te se gondoltad komolyan. Ha nem jön ki a szótagszám, akkor keresünk másik szót, másik sort, másik verset. Vagypedig megtartjuk a renitens szótagot, és ahhoz igazodunk, legvégső esetben kanyarítunk egy szabadverset.

Na de így? Ilyet nem csinálunk? Frady Edre (Szepessy Gábor) szokott ilyet, de azok emellett szimultánok és a humor kategóriában játszanak.

 

Üdv: NHI

Nagyon köszönöm kedves Ilcsi “intésedet”, igazad van, a szóáthajlásra gondolok, nem a legtökéletesebb enjambement azt éreztem azonnal, de rábólintottam könnyelműen, s igazam is lett, neked sem tetszett. Próbálok rajta segíteni, de ha nem jó dobd nyugodtan vissza. Köszönettel: Slaci

Egy változat sok mindenben:

—————————————————————————

Hőség

Még szaporázik a szív. Vér fortyog,
feszegeti börtöne falát.
Nem hatnak már jeges aqua-kortyok,
kiszáradt agy zörög, mint a mák.

Mindegy, friss sört csapol, vagy sört vedel,
össztüzet zúdít rájuk a nap. 
Kézről-kézre korsóhad menetel,
Létük egy hajtásnyi pillanat.

Hőség csaták, a szem fényt veszt és
csupa fok a nyár. Lóg a nyelvünk,
a frász is kiráz, s nincs újrakezdés.
Ősz jön, hogy mindent elfeledjünk.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.