Bereczki Gizella - Libra : A nagy utazás

Az utolsó levél Robertonak

 

 

Azt olvasom váratlanul vitt magával a legerősebb, akit eddig még senki sem tudott legyőzni.

Pedig oly sok éven át őrizted a hited, akkor is bíztál az értékek hatalmában, amikor a könyvkiadó  vaskos díj fejében vállalta csak a Poe köteted nyomtatását, s a nehezen összecsorgó pénzadományok még messze nem érték el a kívánt összeget.

Az sem aggasztott, hogy a fagyos szél kéretlen vendégként oson be a szobád elvetemedett ablakkerete mellett, mert nem ez volt a fontos, hanem írni, fordítani, az alkotás lázában égni.

S még az sem szegte kedved, amikor a szolgáltató minden kérelem és bizonyítás ellenére megfosztott az emberekhez kapcsolódás egyetlen forrásától.

Mint a gyermek, aki nem akar tudomást venni a körülötte pulzáló világ szabályairól, hisz az ő világában csak a szépség és a jóság létezik, és a „játék”. Játék a sorssal, a megváltoztathatatlan körülményekkel, a reménnyel, mint a mesében, ahol egyszerre csak minden jóra fordul: a lábak engedelmesen lépegetnek, a fény újra kigyullad, meleg víz folyik a csapból, a fűtőtest nem egy rezsó, melyet gázpalack táplál, s a legfontosabb: ott tornyosul a szoba közepén a friss nyomdaillatot árasztó életmű, elegáns kötésben.

Szabadságod a Duna-part és a szülői kert jelentette kora tavasztól az őszi hideg hajnalokig, ahol álmodban újra a kenudban ringatóztál, hallgattad a békák udvarlását, a fűzfák susogását.

Épp egy hete beszélgettünk telefonon. Náthás hangon újságoltad, hogy a hordozható tévéd mellé kaptál egy kis hűtőszekrényt, így a forró napokat is át tudod vészelni a hideg frissítőkkel.

— És mik a terveid erre a nyárra? — tettem fel a kérdést, mert mindig gondosan eltervezted, mivel vagy kivel szeretnél foglalkozni, mit fogsz elolvasni, lefordítani.

— Nincsenek terveim — felelted röviden.

Elnémultam. Nem jött semmi okos vagy frappáns mondat a számra, annyira meglepődtem. Ez szokatlan volt tőled.

— Csak nézem a tévét, most bepótolom az évi hiányt! — kaptál észbe, s nevettél egy kurtát, de ez a mentőmondat nem változtatott az előző lesújtó kicsengésén.

A jubileumi találkozóra január óta készültél. Jönni akartál, mindenáron. Örülök, hogy nem hagytad akarásod fölé nőni az akadályokat. Így maradsz meg emlékeimben.

 

Ölellek baráti szeretettel és tisztelettel:

Gizella — Libra

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Bereczki Gizella - Libra 79 Írás
Bereczki Gizella a nevem, Debrecen a legkedvesebb tartózkodási helyem. "Mindenevő" vagyok, ha irodalomról van szó. Magam is szivesen írogatok, főként hangulatok ihletnek meg. Hiszek Gárdonyi Géza szavaiban: "Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben."