Cseri János : Átmenet – ?szi párhuzam

 

 

Falevél valónkká zsugorodva,

amikor újra itt az ?sz,

örömöt, ha rövid nappal hozna,

este már hosszan elid?z.


Együtt libbennünk könnyeden,

emlékek és jelen való között,

amíg vitorlánk az ismeretlen

határának nem ütközött.


E köztes közegben, semmi gond.

Színeinket érezzük csodásnak.

Ã?°z minket a szél, fel-le csapong,

kinek barna, vörös jut másnak;


de hol van már a tavasz üdesége,

friss virágként pompázott az élet,

bódított, reményt festve az égre

s most, egy hideg hajnalon letépett.


Esend?en, egymással kerengve

utunkon, hiába a csodás színek,

nincs már lüktet? er? reggelre,

gyengén már nem kellünk senkinek.


Elhidegül t?lünk az id?, tél közeleg.

Fuvallat kap mez?k ringó f?szálaiba,

– Nyáron lett volna jó ölükbe hullni, veled. –

tengerként fodrozódnak s mi sodródunk tova.


 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.