Marthi Anna : nincs kinek…?

2011.01.23. Marthi Anna Egyéb 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
„JL ESIK A BÃ?Å¡S SZÃ?VNEK, HOGYHA PANASZOLHAT”

nem vagyok ma szomorú –

mondja az életképes-

mégis zenét hallgatna,

miben kisírnák a leket. —egyes számból ugrasz többes számba.

sokszor emlegetünk lélek —gondolom az el?z? sorban a leket az lelket akar lenni. Viszont, ha így van nem szép ez a szóismétlés.

téged, bízva abban,

magasból jössz értve,

megnyílhat a testeben is

ösztönlényünk s szebben

 

—

Anna, úgy érzem nincs befejezve a versed. Valami hiányzik bel?le, valami ami lezárná, még akkor is, ha lezárhatatlannak t?nik. Ezen még dolgozni kéne, mert így csak egy félig kész gondolat, vázlatszer? lélekrajz.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.23. @ 10:10 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak