S. Szabó István : A betegközvetítő

*

 

 

A magas, sovány férfi már sokadik órája várakozott a gyéren megvilágított folyosón. Hol a cipője orrát, hol a lassan vánszorgó óramutatót bámulta egykedvűen. A mellette ülő tömzsi kopasz türelmetlenül krihácsolt, majd odaszólt a fülke előtt álló portásnak.

— Maguk aztán tudják húzni az időt!

A portás megrántotta a vállát, és nagyot harapott a kezében lévő szendvicsbe. — Nem én vagyok a behívó! — mondta tele szájjal, és kisujjával az egyik ajtóra bökött. — Ottan tessék reklamálni!

Felpattant ültéből a tömzsi, ideges járkált a folyosón. — Most mondja meg! — állt meg hírtelen a sovány előtt — Két óra! Két rohadt órája, itt rohadok, és még semmi! Most mondja meg!

Mielőtt a sovány megmondhatta volna, a tömzsi tovább robogott. A vécé előtt megfordult, és rohant vissza. — Na! Mit mondtam! Még mindig semmi!

— Kérem a huszonhatos sorszámú ügyfelet, fáradjon be a rendelőbe! — recsegte a hangszóró, majd hosszú sípoló hang következett.

A sovány férfi a kezében lévő cédulára nézett, aztán a hangszóróra, majd az ajtóra, és csak ezután pattant fel ültéből. — Én vagyok az! — mondta büszkén kihúzva magát, majd belépett az ajtón.

— Jó napot kívánok! A huszonhatoska vagyok! — mondta köhögve.

— Zsebkendőbe, ha kérhetném! — szólt az asztal mögött fehér köpenyben helyet foglaló, és vastagkeretes szemüvege mögül tekintetével szinte átfúrta a férfit.

— Nem tudom, jó helyen járok e — kezdte a sovány —, én a betegközvetítőt keresem!

— Mi vagyunk a betegközvetítő! Miben lehetünk a szolgálatára? — kérdezte a fehér köpenyes. Közben felállt az asztaltól, és hírtelen a megszeppent férfi mögé lépve, a jéghideg sztetoszkópot a hátának nyomta.

— Juj ez hideg! — ugrott egy kisebbet ijedtében a sovány.  

— Tehát mit óhajt? — kérdezte ismét a köpenyes és beletúrt a férfi hajába.

— Betegállományba szeretnék menni! Tartós betegállományba! — mondta nyomatékkal a sovány.

— Ez lenne a másodállása? — kérdezte a másik, és visszaült az asztal mögé. — Foglaljon helyet!

— Hogy tetszett mondani? — kérdezte csodálkozva a sovány, miközben belehuppant az egyik székbe.

— Ugye van a főállása, és a betegállomány lenne a másodállása. Ezt kell megoldanunk, igaz?

— Iiigen! — dadogta a férfi. — Persze! Azért jöttem! Szeretnék dolgozni, de úgy, hogy a betegállományra járó kevéske pénzemet is megkapjam! 

— Mert sok kicsi, sokra megy! — nevetett fel a köpenyes, és ujjával játékosan megfenyegette páciensét.

— Ahogy mondani tetszik.

— Tudja, ez a jelszavunk.

— Gratulálok! — udvariaskodott a sovány.

— Mit is mondott! Milyen betegségben szenved? — kérdezte hírtelen az asztal mögött ülő.

— Nem mondtam semmit.

— Szóval, ezt is mi találjuk ki, Igaz?

— Ha lehetne. Mit ajánl?

— Ahogy így elnézem magát — mondta a köpenyes előrehajolva ültében —, elég vérszegény. Mit szólna egy tüsszös mandulagyuszihoz, tüdőgyuszival és magas lázzal megspékelve. Na?

— Ez jó, ez tetszik! — mondta izgatottan a sovány. — Esetleg egy kis magas vérnyomás! Tetszik tudni, a tódőgyuszi mellé…

— Jó ötlet! — vágott közbe a férfi. — Szeretem, ha az ügyfeleink kreatívak! Még valami?

— Nem is tudom…

— Na, bátran! — bíztatta őt a másik. — Nem kell szégyellnie! Miben szeretne még szenvedni?

— Tudja — felelte a sovány izgatott reménykedéssel —, nekem még sosem volt aranyerem!

— Remek! — kiáltott fel örömmel a köpenyes. — Micsoda ötlet! Ez a beszéd drága uram! Egy aranyér rendel!

— Ezek után mi a teendőm?

— Szinte semmi! Menjen be dolgozni! Én a saját orvosunkkal felvetetem betegállományba, és a lakására küldök egy pótbeteget.

— És a beteglátogatók?

— Mivel a pótbeteg a maga lakásán, a maga ágyában fekszik, eszük ágába se jut gyanakodni. Ön továbbra is dolgozhat a KFT-ben! A főnöke boldog, hisz magára mindig lehet számítani, hisz sosem beteg. Zsebből-zsebbe kapja a pénzét, a TB pedig átutalja a betegállományra járó összeget, azt a fránya hatvan százalékot.

— Én önök?

— Mi kérem kapunk tíz százalékot! A hatvan százalék tíz százalékát. Így maga a betegsége alatt ötven százalékkal több fizetést kap. Most mondja meg, nem megéri betegnek lenni?

— És mi van, ha rosszabbul leszek?

— MI lenne? A pótbeteg is rosszabbul lesz, ez az összegen nem változtat.

— De én verejtékben úszom, ha lázas vagyok! — makacskodott tovább a sovány.

— A pótbeteg is! — mondta a köpenyes, és türelmetlenül nézett az órájára.

— Félrebeszélek!

— Ő is!

— És mi van, ha ne adj Isten, meghalok?

— Miért nem ezzel kezdte! — kiáltott fel mérgesen a fehér köpenyes. — Megkérem, fáradjon ki a váróba, és húzzon egy másik számot! Ugyanis a halott közvetítést a másik irodában intézzük.   

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045