Seres László : Varázstükör

2011.01.17. Seres László Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
(Borotválkozás közben)

 

 

Már megint követsz. Arcomra formál

tükrömön a fény és az árnyék.

összetörtebb vagy a megszokottnál,

mintha csak a jövőmbe látnék.

 

S beléd. Jobban, mint magamba, hisz a

múltban hányszor szemrevettelek.

Ma már inkább te nézel rám vissza,

mint egy élő lelkiismeret.

 

Te jó vagy. Tudom. Sokkal jobb nálam.

Ráncaimat én feszítem rád,

hogy viseld a kort. Meg se sajnállak.

Láss, mint én. Saját szememen át.

 

Ne hunyorogj! Te kristálymosolyú!

Léted létemhez kötött. Ne félj!

S ha elemészt egyszer majd a sorsunk,

tégy úgy, mintha nem is ismernél.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 17:50 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.