Bakkné Szentesi Csilla : Őrült vallomás

*

 

 

 

Nem is tudom, felkel-e a Nap,

hisz’ hozzám olyan ritkán látogat.

Nem is tudom, mikor van az éj,

szememre nem jön álom rég,

nem is tudom, élek vagy csak holt

lelkem barangolja a nyárfasort.

Hogy látok vagy csak néha úgy teszek,

mert jobbnak látnak úgy az emberek,

hogy hangya vagyok vagy őrült óriás,

fejemben megbomlott a sokszínű

varázs. – Fűszerekkel pácolt életíz,

keserű száj, a bor már nem segít. –

Hogy számolatlanok-e már az angyalok,

hisz eddig engem mind cserbenhagyott.

 Nem is tudom, hogy felkel-e s minek,

 

ha süt is a Nap,

 

itt bent

 

minden jéghideg.

Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 17:20 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.