Köd apának fagy anyának
szikár lánya, itt vagyok.
Dús illatát illó nyárnak
mind elveszem, nem hagyok.
Ha rám nézel, könnyed hullik,
fosztott világ nem virul.
Igazat szólj, álmod múlik,
hazugságod elpirul.
Jöv?det megolvashatod
fagyott fák csont-vázain
Mit elraktál, visszakapod.
Nem raktál? – élsz láncain.
Szigor jár a léptem nyomán,
jégvirág az ablakom.
Lenge tavasz lesz mostohám,
s a növ? fényt én hozom.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 16:02 :: jager_ luca
