Csillag Endre : IX. Ecloga

Radnóti Miklós emlékére (ő nyolc eclogát írt)

 

 

Pásztor

 

Nyájamat áldozom. Üszköket, kínokat él ma meg értem.

Vétketek ellenem életek ezrein ért fel az égig.

Álima bűnöket, áldozat átkokat oldani mégsem

képes. A népemet elveri. Sárga a csillaga s fénylik.

 

Költő

 

Én Uram! Íme, a sorsom a láger e sírverem-ágya

szabja meg, és bele hull velem éke a szónak, a szépnek,

– költőnk innen az egykori, távoli hitvese vágya

várja-e? – Álmai éljenek, abba ne hulljon az ének.

 

Pásztor

 

Éljenek? Úgy lehet, éneked éltetem, ám az a kétely,

él-e az emberi nyájban az én nevem, ő vele végig?

Sárga a bélyeged. És tudod, ily “bilog” egyke se fért el

földeden. Érti-e Vergiled egy homo hatvanöt évig?!

 

Költő

 

Tedd Uram, éljen az énekem; én le, lehulljak a sárba,

Ég fele, poklokon? Énnekem ebben a kínban a gyilkost

hozza a hátán Belzebub! Engedj! Elhalok. Ő majd

kérdezi, Pásztora ütlege, sortüze vitte le Miklóst?

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.17. @ 20:08 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 162 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.