Külön 1. Álmaink Elveszett, színtelen megfagyott, fakó néma arc, néma szó. Te vagy és én vagyok? A Mindkett?nk halott. Te vagy… És én vagyok. 2. Vágy Jéghideg sejtelem bénítja lelkemet. Elmúlt vagy elveszett? Mi gyilkoltuk meg? [… Tovább]
„Gyere rózsám béküljünk meg…” „…Mi egymásnak engedjünk meg. Mindig voltak kik így jártak, Mind megengedtek egymásnak. Úgy fáj az én gyönge szívem, Nem tom tied fáj-e vagy nem. Fáj es annak mit tudsz tenni, Mikor ennek így kell lenni. [… Tovább]
Az illusztráció Soó Zöld Margit: Lázálom Ismét. A Betegség. Minden olyan idegen, mert vágtat, minden felgyorsult és csak állok és nézek mereven. Átfolyik rajtam a tér. Vagy már én száguldozok egész máshol? Nem bírom követni. Nem tudom mi lesz [… Tovább]
Játék Dúdolgatva, fáradtan bandukoltam a mez?n. Fejemen kopott kalapom, kezemben vándorbot, s persze az elmaradhatatlan batyu a vállamon; mely, mint mindig, csoda kincseket rejtett. Volt abban makk, dió, toboz, ezerféle formájú és szín? kavics, gomba, csigaház, gesztenye, [… Tovább]
Editnek â?? Köszönettel Bíborszárny? angyala az éjnek ébred és a porból megtörve néz fel. Szemét az égre emeli: a csend oly távoli – a napfény elvakít, arcát két karjával védi – A mélyb?l a magasba fürdeni lelkét a [… Tovább]
Kezek és fények. Csend és káosz. Hívatlan vendég: örökölt átok. Virág és kárhozat: vérz? áldozat. Elfoszló lélek: az élet mámora. Sötétl? fények: fekete füst, jajszó. Tovat?nt lélek: rablánc, levetett béklyó. Végtelen éjszaka, az öröklét kapuja. Csillogó semmiség: az élet [… Tovább]
Mégis mit akarnak t?lem?! Állandóan engem szólongatnak, de nem értem mit akarnak. Hogy nézzek már rájuk… Szólaljak már meg az istenért… Mégis mi történt velem? Hallom-e ?ket egyáltalán? Sokan vannak, nem is ismerem ?ket, akkor meg mit akarnak t?lem? Mi [… Tovább]
Visszhanzó ?rület Fényt tükröz? szoba. Liliom illata. Kristálypohár. Ezer ég? gyertya. Kietlen, csillogó, üres éjszaka; A végtelen térben, lelakatolva. Hallagtok, a csend is mozdulatlan, Gondolatom szól csak; újra s újra… Koccintok hát Vele, iszom sorsomat, Édes, [… Tovább]
Gyermeki szeretet Nem is emlékszem arra a percre, amikor ráébredtem, hogy vagyok. Nem tudom, mit éreztem akkor: lehet, hogy semmit. De az is lehet, hogy igen. Tényleg nem tudom pontosan megmondani. De ez most nem is számít. A [… Tovább]
Hallgatom a sivító csendet a fák közt, lassan köd telepszik a tájra. Vonagló, vézna alakok közelednek felém: halott lelkek táncolnak a széllel. A múltra reszketve gondolok, nem érzem, hogy voltam, hogy vagyok. Éltem és tettem: szerettek, szerettem, hittem [… Tovább]
