Kovács Nikolett Szerző
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
Nikolett
7 év 3 hozzászólás

  Külön 1.   Álmaink Elveszett, színtelen megfagyott, fakó néma arc, néma szó.   Te vagy és én vagyok? A Mindkett?nk halott. Te vagy… És én vagyok.   2.  Vágy   Jéghideg sejtelem bénítja lelkemet. Elmúlt vagy elveszett? Mi gyilkoltuk meg? [… Tovább]

11 év 2 hozzászólás

“Gyere rózsám béküljünk meg…”    “…Mi egymásnak engedjünk meg. Mindig voltak kik így jártak, Mind megengedtek egymásnak. Úgy fáj az én gyönge szívem, Nem tom tied fáj-e vagy nem. Fáj es annak mit tudsz tenni, Mikor ennek így kell lenni. [… Tovább]

11 év 4 hozzászólás

Az illusztráció Soó Zöld Margit: Lázálom    Ismét. A Betegség. Minden olyan idegen, mert vágtat, minden felgyorsult és csak állok és nézek mereven. Átfolyik rajtam a tér. Vagy már én száguldozok egész máshol? Nem bírom követni. Nem tudom mi lesz [… Tovább]

12 év 2 hozzászólás

  Játék     Dúdolgatva, fáradtan bandukoltam a mez?n. Fejemen kopott kalapom, kezemben vándorbot, s persze az elmaradhatatlan batyu a vállamon; mely, mint mindig, csoda kincseket rejtett. Volt abban makk, dió, toboz, ezerféle formájú és szín? kavics, gomba, csigaház, gesztenye, [… Tovább]

13 év 4 hozzászólás

Editnek â?? Köszönettel     Bíborszárny? angyala az éjnek ébred és a porból megtörve néz fel. Szemét az égre emeli: a csend oly távoli – a napfény elvakít, arcát két karjával védi – A mélyb?l a magasba fürdeni lelkét a [… Tovább]

13 év Nincs Komment

  Kezek és fények. Csend és káosz. Hívatlan vendég: örökölt átok. Virág és kárhozat: vérz? áldozat. Elfoszló lélek: az élet mámora. Sötétl? fények: fekete füst, jajszó. Tovat?nt lélek: rablánc, levetett béklyó. Végtelen éjszaka, az öröklét kapuja. Csillogó semmiség: az élet [… Tovább]

13 év 5 hozzászólás

Mégis mit akarnak t?lem?! Állandóan engem szólongatnak, de nem értem mit akarnak. Hogy nézzek már rájuk… Szólaljak már meg az istenért… Mégis mi történt velem? Hallom-e ?ket egyáltalán? Sokan vannak, nem is ismerem ?ket, akkor meg mit akarnak t?lem? Mi [… Tovább]

13 év 3 hozzászólás

  Visszhanzó ?rület     Fényt tükröz? szoba. Liliom illata. Kristálypohár. Ezer ég? gyertya. Kietlen, csillogó, üres éjszaka; A végtelen térben, lelakatolva.   Hallagtok, a csend is mozdulatlan, Gondolatom szól csak; újra s újra… Koccintok hát Vele, iszom sorsomat, Édes, [… Tovább]

13 év 3 hozzászólás

  Gyermeki szeretet   Nem is emlékszem arra a percre, amikor ráébredtem, hogy vagyok. Nem tudom, mit éreztem akkor: lehet, hogy semmit. De az is lehet, hogy igen. Tényleg nem tudom pontosan megmondani.  De ez most nem is számít. A [… Tovább]

13 év 4 hozzászólás

  Hallgatom a sivító csendet a fák közt, lassan köd telepszik a tájra. Vonagló, vézna alakok közelednek felém: halott lelkek táncolnak a széllel.   A múltra reszketve gondolok,  nem érzem, hogy voltam, hogy vagyok. Éltem és tettem: szerettek, szerettem, hittem [… Tovább]

Kovács Nikolett Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.