Csak egy kérés….

Még nem lehet tudni,
De talán érdemes….

Egyszer sóhajts egy nagyot  
    hunyd be a szemed,
       legyen könnyelm? a lelked.
Gondold, hogy talán megteheted.
Ne riasszon erkölcs,
             b?ntudat és korlát !
Az egészet, mint egy álmot éld át !

 

Kóstolj meg ! mint tetted már
 másokkal párszor talán
  s, hogy nem jött be,
   mégsem bánod igazán,
     csak rovás lett életed falán.

 

Velem lehet mégis sikerül,
 egy „véges" dallamot eldúdolni,
  s a dal végére tán kiderül,
  érdemes volt-e rám gondolni.

 

Lehet csak emlék lesz ez is.
 Egy múló varázslat.
  Addig gondjainkra
   az angyalok vigyáznak.

 

Én megteszek mindent,
  hogy el ne feledd,
   csak egyszer engedd meg
      könnyelm?en,
            hogy megszelídítselek.

Szerző Kováts Péter 69 írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet