Gesztus-szótár

Tizenhét éves. „Bözsi néni nem szeret engem" – mondja halkan, mint aki nem kommunikál, csak (akaratlanul) hangosan fogalmazza meg a gondolatait. „Látom a szemén. Ahogy néz. Somfajit szereti, amikor ?t kérdezi, tényleg kíváncsi rá." Hallgat. Ingatja a fejét. El?ször jobbra-balra, majd el?re-hátra. Ez a mozgás neki otthonosabb, rövidesen egész testét beleadja.

„János szeretett így mozogni. Amíg meg nem halt. Sose lett bel?le brahis, nagykép? feln?tt. Szívesen nevetett, ha pedig letolt valakit, nagyon halkan tette, hogy csak az hallja, akinek szól. Szeretnivaló fickó volt, sose vette magát halálos komolyan. Mintha állandóan jelezte volna, hogy ? múlandó. A tekintélyükre féltékeny tanáraink úgy viselkedtek, mintha a halhatatlanságukat ?riznék t?lünk."

„Nem tudom, hogyan és mikor tanultam meg olvasni a másik mozdulataiból, hunyorgásából, abból, ahogy a lábfejét tartja, ahogy vállat von, megy a folyósón, dobálja kicsit a testét. Van, aki közben mesél magának, vagy vitatkozik magában, fölhúzza az orrát, rázza a kezét, a füléhez nyúl… Képes lennék tolmácsolni a gesztusait, ahogy dörgöli az orra tövit, megvakarja a vállát… A vadidegent is tolmácsolhatnám, mintha angolul beszélne, vagy füttybeszéddel, mint azok a Kutyák szigetén, a Kanári szigeten. János azt mondta – pedig ? mateket és informatikát tanított, nem bölcsész volt -, hogy a fest?k is érthet? nyelvre fordítják a látványt. Hát ez a m?vészet. A balett pedig a gesztus-szavakat gy?jtötte össze szótárrá, elkészítette a nyelvtant is hozzá, és összepászította a másik nyelvvel: a zenével."

Sokáig csend.

„Ránézek valakire, megfigyelem a körmeit, a szemöldökét, a pillantását, ahogy különböz? emberekre, fákra, autókra néz, és megmondom, ha gonosz, és megmondom, ha jóságos. És esküdni mernék rá. Holott nem ismerem még egyetlen cselekedetét sem, a szavát sem hallottam, nem látom, amikor azok veszik körül, akik függnek t?le… Mintha örököltem volna valami tudást. Tapasztalatokat. Hiszen majdnem olyan ez, mint a jóslás: megérzés. Ha majd igazolódnak ezek a tudások és megérzések, félni fogok magamtól. Vagy írni kezdek. Remélem, mások nem félnek akkor se t?lem. Csak jó emberismer?knek írok majd."

 

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet