Lengyel Joli : Eltűnt az út

*

szél üvöltse gondolatom,

igaztalan a világ

érzéseim: tépett virág

fátyol borul most bánatomra

világom ködbe fonja;

nem látom már a csillagokat

az éj sötétlő leple alatt

ím az eltűnt az út:

nem vár a végén más

magányomban

 

egyedül maradtam

kezem nem fogja féltőn

nem véd vad viharban

senki, senki már

megyek vakon

idegen tájakon

szellemjárta puszták

mint végeláthatatlan idő

a feszület alatt leroskadok

fejemre töviskoszorút dobjatok

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Lengyel Joli
Szerző Lengyel Joli 27 Írás
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.