P. Tóth Irén : Elszámolás a Téllel

Mintha búcsúzna a Tél!

Vagy nem is járt errefelé?

 

Eltévedt tán puha fellegekben,

szél fújta tova, fagyos tengerekre?

 

Károgó varjak a néma fákon,

kopasz ágon fekete virágok.

 

Ha felröppennek, fekete az ég,

s visszhangozzák sötét énekét.

 

Eljön majd a csend, ha felragyog a Nap,

rügyek, félve mutatják arcukat.

 

De egyszer üt az óra és fizetni kell:

természetet, s embert

az Idő számoltat el!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.