b huszta irén : Álmodtam

Idejét sem tudom,

Mióta nem álmodom már.

Alva és ébren a fájdalom

Örök bilincsbe zár.

A képzelet csak maga körül forog,

A valóság sötét dzsungelében jár,

S nem tud szabadulni…

Mint megannyi talmi csillogás,

Hívogatva csal egy éji látomás;

Csodás illat lengi át e színpompás varázst,

A boldog szerelmet,

Lágy ölelést és szép halált.

Szememben örömöm gyöngyei –

Az álom valóra vált:

Karodban nyílik a hajnalra szemem,

Mint megannyi korábbi

Ébredéskor. Ez mégis valami más…

Tizenöt éve vitt magával téged –

S egy részt bel?lem is – a rák.

 

Szeged, 2007. január 10.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: b huszta irén
Szerző b huszta irén 26 Írás
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel. (Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )