Érzéseim elt?ntek a semmiben.
Izzó vágyaim lávafolyama lassan kih?l,
már nem emészt belülr?l ?rjít?n.
Nem réved távolba szemem,
várva mikor jössz… nem hívlak többé…
Kezem tétován elhúzom érintésed el?l.
Múltba olvadt szavak, mint korhadt fák
enyésznek el a végtelen id?ben…
Csak nézlek – arcod szelíd mosolyában keresem
a nyár bágyadt, szerelmes öleléseit. Vad csatáink
örömárban úszva voltak édesen-titkosak.
– Keresem még szerelmem – nem találom…
Elmosta az ?szi es?, s most ablakomból nézem
a hideg tél szürke színeit.
Mint pók, sz?ttem hálóba emlékeim.
– Szerettelek – egyszer…
Burokba gy?jtött id?gömbjeim… színes emlékgolyók.
Nincs boldog tudat – ami ?zne, hajtana ?rült
rohanással hozzád… vonatom kisiklott…
A burok megrepedt, szétgurultak a színes emlékek,
már nem sietek… nem szedem össze…
Fehér minden köröttem, elenyésztek a színek,
arcom pírja elhalványult, könnyeim kútja kiapadt.
Távolodó alakod nézem, ahogy elt?nik a sötét éjben.
– Szerettelek –
2005. 02. 19.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Adminguru
