Csend

Voltak, kik olykor elhitették:
Velem vannak, s örök talány,
Ágé, vagy a hulló levélé –
S én ág vagyok-e – a magány.

Nincsen már szívemben olyan éj,
Melyen napként hajt zsenge ág.
Mint igazgyöngyre a kagylóhéj,
Rámcsontosult a némaság.

Szerző b huszta irén 26 írás
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel.(Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )

8 Komment

Hagyj üzenetet