Ó arctalan világ
Mennyire hiányzol nekem!
Ha Vágyak Serege üldöz.
Szellemek ültetnek a t?zhöz.
De ott is utolér a végzet
Felröpít engem is
A rothadó enyészet
Irtanám az ellent egyre
De minden csapásnál fejem hull a földre
Nem a te id?d!- mondja az élet.
Nem te méred
Csöndes fuvallat alázatos szegek
Krisztus keresztjén
Szikkadó bögölylegyek.
Közben kószán kergeted
Az égre hullott
Alvadt cseppeket.
Az id?k mezején,
Kérhetsz bármit,
Ha akarsz!
De a tündér csak mosolyog,
Szívedben üresen pereg a homok.
Kezdd el?lr?l – mondja.
Vizet iszol, mégsem oltódik a szomja.
Ha kis házadban, er?tlen hazatérsz,
Várhat rád minden csodaszép
Emlékeidben síró asszonyok.
Szépen festesz – mondják,
Arcukat felh?kre bontják.
De a keret szebb lesz,
Nem találsz ennél üresebbet.
Harcra harc,
Semmi az.
Forogsz körbe,
Rajzolod magad.
Hiszed: ha fested az álmod
Porba hull az átok
Az angyalok kiáltanak!
Nem találod az árkot
Hol a hullák alszanak.
Várhatsz, bújhatsz,
Vagy menekülhetsz,
?rülten verhetsz t?ket
Szikár testedbe.
Fájdalom b?rbe húz
Míg meg nem születsz
Nem lesz senki, aki nyúz.
Vannak dolgok, melyek nem változnak.
Harc, harc, harc az árkoknak
És fújtató csönd.
Nem baj.
Térdb?l rúgom fel magam,
S mégis elnyel
A tenger.
Szépen ölelsz
Minden reggel.
Nem szabad vágyakozni a forróság után.
Hadd bújjak hozzád
Esetlen és némán.
Nem lesz anyám.
Elhagy, elmegy
Ki lesz?
Kivel megosztom e bús keservet?
Nem emlékszem már,
Mikor is szült?
Hogyan nevelt és élt
Hogyan állt és ült..
Még élsz anyám.
De már most halványulsz.
Keser? homályos emlék,
Lassan elfogysz, elt?nsz.
A felejtés ördöge ellopja szívemb?l
Mindazt, mi összeköt veled.
Nem találok rád majd,
Pedig itt vagy
És bennem fogod kezemet.
Mégis mennyire hiányoznak a csodák,
Istenem!
Melyben feln?ttem.
Benned születtem
S te nélkülem halsz majd meg.
Egyetlen magány ez,
Ordító és fájdalmas
Nincs többé lét
Nincs többé közös eredet,
Mert a lét kitaszít bel?led.
Kapaszkodnék a képekbe
Melyek ?riznek bennem.
De hiányzik bel?lük a vér
Mely lökte szíved.
Nem kell ez nekem!
De matató kezem
Újra fejembe tolja képed.
Ó, hogy hiányzik az ölelésed.
Mit tettél velem anyám?
Megszültelek fiam.
Aztán itt hagysz,
S otthonod mások otthona.
Leszek az élet martaléka.
Hol van a helyem
Ha már nálad nincs nekem?
Kivel vigasztalódjak
Mikor általad lett örömömb?l bánat.
Látod, mennyire hiányzol
Hiányzik a lázad!
Pedig itt lüktetsz bennem
Mégsem látok a sirámtól.
Hol találok vigaszt?
Én vagyok! Nem hallod?
Legkissebb fiad!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Kabdebon János
