Kabdebon János : Gyökerek mélyén alvó gyermek

Férfiszív

 

Ó arctalan világ

Mennyire hiányzol nekem!

Ha Vágyak Serege üldöz.

Szellemek ültetnek a t?zhöz.

De ott is utolér a végzet

Felröpít engem is

A rothadó enyészet

Irtanám az ellent egyre

De minden csapásnál fejem hull a földre

Nem a te id?d!- mondja az élet.

Nem te méred

Csöndes fuvallat alázatos szegek

Krisztus keresztjén

Szikkadó bögölylegyek.

Közben kószán kergeted

Az égre hullott

Alvadt cseppeket.

 

Az id?k mezején,

Kérhetsz bármit,

Ha akarsz!

De a tündér csak mosolyog,

Szívedben üresen pereg a homok.

Kezdd el?lr?l –  mondja.

Vizet iszol, mégsem oltódik a szomja.

Ha kis házadban, er?tlen hazatérsz,

Várhat rád minden csodaszép

Emlékeidben síró asszonyok.

Szépen festesz – mondják,

Arcukat felh?kre bontják.

 

 

De a keret szebb lesz,

Nem találsz ennél üresebbet.

Harcra harc,

Semmi az.

Forogsz körbe,

Rajzolod magad.

Hiszed: ha fested az álmod

Porba hull az átok

 

Az angyalok kiáltanak!

Nem találod az árkot

Hol a hullák alszanak.

Várhatsz, bújhatsz,

Vagy menekülhetsz,

?rülten verhetsz t?ket

Szikár testedbe.

Fájdalom b?rbe húz

Míg meg nem születsz

Nem lesz senki, aki nyúz.

 

Vannak dolgok, melyek nem változnak.

Harc, harc, harc az árkoknak

És fújtató csönd.

Nem baj.

Térdb?l rúgom fel magam,

S mégis elnyel

A tenger.

Szépen ölelsz

Minden reggel.

Nem szabad vágyakozni a forróság után.

Hadd bújjak hozzád

Esetlen és némán.

 

Nem lesz anyám.

Elhagy, elmegy

Ki lesz?

Kivel megosztom e bús keservet?

Nem emlékszem már,

Mikor is szült?

Hogyan nevelt és élt

Hogyan állt és ült..

Még élsz anyám.

De már most halványulsz.

Keser? homályos emlék,

Lassan elfogysz, elt?nsz.

A felejtés ördöge ellopja szívemb?l

Mindazt, mi összeköt veled.

Nem találok rád majd,

Pedig itt vagy

És bennem fogod kezemet.

Mégis mennyire hiányoznak a csodák,

Istenem!

Melyben feln?ttem.

Benned születtem

S te nélkülem halsz majd meg.

Egyetlen magány ez,

Ordító és fájdalmas

Nincs többé lét

Nincs többé közös eredet,

Mert a lét kitaszít bel?led.

 

Kapaszkodnék a képekbe

Melyek ?riznek bennem.

De hiányzik bel?lük a vér

Mely lökte szíved.

Nem kell ez nekem!

De matató kezem

Újra fejembe tolja képed.

Ó, hogy hiányzik az ölelésed.

 

Mit tettél velem anyám?

Megszültelek fiam.

Aztán itt hagysz,

S otthonod mások otthona.

Leszek az élet martaléka.

Hol van a helyem

Ha már nálad nincs nekem?

Kivel vigasztalódjak

Mikor általad lett örömömb?l bánat.

Látod, mennyire hiányzol

Hiányzik a lázad!

Pedig itt lüktetsz bennem

Mégsem látok a sirámtól.

Hol találok vigaszt?

Én vagyok! Nem hallod?

Legkissebb fiad!

 

Legutóbb szerkesztette > Kabdebon János
Szerző Kabdebon János 31 Írás
Szép napot. Mit is irjak ide. rülök ha olvastok. Gyerek korom óta irok, bár nem tudom, hogy ez erény vagy szégyen. Több helyen is publikáltam, alapítótagja voltam az ÃÅj Bekezdés alkotócsoportnak. Foglalkozásomat tekintve keramikus, és ornamentika tervező vagyok, és bármi amit éppen kedvem van megtanulni. Szeretem az alkotás minden formáját. Remélem megtaláljuk a közös hangot.Szép napot!