FLRT

Egy kis nyári hangulat

Tintakék testén nyíló
Bíborhasadással
vérzett el az éj.

 

És csobbant a víz,
és vágott a szél,
s a kezem melegével védtelek.

 

Amikor szétnyílt a szád
a szemhéjam alól néztelek.
S mint sirály a vízre,
úgy hullottam rád,
mert csillagot véltem
felfedezni benned.

 

Mint gyenge szell? a vizet,
borzolta kezem a b?rödet,
s a hullámok ritmusát,
remegte a tested.

 

S én hittem enyém lettél,
majdnem egészen,
s te mégis elküldtél
szinte keményen.

 

Aztán megvigasztaltál,
még meg is csókoltál,
az álmok világából
a földre rántottál.

 

Meghalt az éjszaka,
mire megértettem,
párcsókos kaland,
íme ez lehettem.

Szerző Kováts Péter 69 írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.

2 Komment

Hagyj üzenetet