Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.
Es?fátyolt von magára bágyadt szeme,széjjeltekint a távolon, és eltelik vele– érzi, közel az óra, mikor indulni kell –valahol nagyon mélyen tudja: már nem érheti el. Többé nem érinti arcát ujjával langyos esti lég,pedig annyira vágyja – lenni egy picit még [… Tovább]
Fotó: A.C. Amikor borús gondolatok uralták az elmém, mint fékét vesztett gőzmozdony rohantam. Megszédített a sebesség, végül terheim alatt összeroppant a sín – mégis jó volt megpihennem, hiszen ébredésemkor színesre váltott bennem a fekete-fehér. Korábban, akár [… Tovább]
( Kép – Nyárádi Enikő – Látlak téged ) mint a napot és a holdat a föld meleg szagát felhők tejszín-habjait a ránk szakadt vihar szavát fák között futó szelet az érintést mint a kisült kenyeret és [… Tovább]
