Gősi Vali : Megkövetem a sorsomat

Gondolataimat Komáromi János: Kiterítetted című, számomra maradandó irodalmi élményt nyújtó gyönyörű verse ihlette.

 

 

A sorstól kérni, ha lehet,

én most eléje térdelek,

ha álnokul, önzőn, szertelen’

uralkodott is létemen,

mint a pénzen vett szerető,

ha túl kevés a drágakő.

Eléje tárom lelkemet,

egész fájdalmas létemet –

szerelmet, halált, könnyeket –

kiterítem, mint szőnyeget.

 

Mi voltam, mindent leteszek,

megköszönöm az éveket,

a könnytől fényesülteket,

s ha fogvacogva kérhetek:

sötétség helyett fényeket,

napfényt, szivárványt, kék eget,

igaz szerelmet, édeset,

gyermekmosolytól fényeset

pőre lelkemért bőven adj! –

így követem meg sorsomat…

 

Ölelés kéne, hit, remény,

tisztán világló égi fény,

hol ezernyi csillag integet,

és egyik majdan én legyek,

ki átszelem a végtelent,

s felhőkre írva üzenek:

ennyit tehettem, Emberek,

csillaggá égtem értetek,

s hogy könnyű legyen léptetek,

kiterítettem lelkemet.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/