Dobó Erzsébet : REKVIEM

 

Rekviem

 

Kih?lt várótermek mélyén

Koszos padok tövében

teng?dve.

Az ember nem Remél,

Szép holnapot

 

Az éhesség és hideg,

elgyötri vágyait

s  eltörpül szívében

a  világ Baja,

nincs  jöv?je.

 

 

Csak múltja s jelene –

mely csak puszta lét –

s nem jut el hozzá

a szó sem , csak az

hogy nincs kenyér.

 

Kukák mélyén

keres enyhülést

bajára, s mit koldul

néha nap azt

elkölti Piára.

 

Hogy melegítse

Testét s lelkét

Kábítsa,

Hogy ne fagyjon

a lét, s hogy

soha nem lesz

Tiszta!!!

Legutóbb szerkesztette - Dobó Erzsébet
Szerző Dobó Erzsébet 66 Írás
még csak szárnyprobálgató vagyok ne csapjatok azért agyon nagyon. Mielőtt bármi rosszat is gondolnátok, diszlexiás vagyok - no nem fogyatékos - bocsánat, ha néha nem egészen helyes az írásom...