Kritikus szemekkel – Jodieline: Az átok

Aki olvasta Jodieline eddigi írásait – nem csak itt, hanem egyéb helyeken – az nem nagyon lep?dik meg a novella végkifejletén. A kezdeti feszültség egyszer?en magának követeli a váratlan megoldást, a fordulatos és szinte fantasztikus véget, amely csak afféle romantikus regényekben fordulhat el?, nem az életben, bár az sem elképzelhetetlen. Az élet tagadása, a szeretet elleni merénylet teljesen ellentétes az Szerz? érzelemvilágával, hiszen az ? szellemisége a kiegyensúlyozottság, a szeretet és a szenvedély. Az ?írásaiban az összecsapásokat béke követi, mint egy tökéletes világban, ahol mindenki a jóra törekszik, és a nyugalom nem ismer korlátokat. Azonban, mint az általában felfedezhet? az alkotásaiban, egyfajta szomorúság vetít?dik elénk, ami nem abszurd, hiszen csak szét kell néznünk magunk körül, hogy lássuk, mennyien szenvednek értelmetlenül a világban. Igen, nem szabad eltagadni a szenvedést, mert létezik, él?, és bennünket is átjárva, olykor megihlet, elgondolkodtat és rávilágít bizonyos igazságokra, amelyek eddig takarva maradtak a szemünk el?l. Sokan csak nem akarják észrevenni, mások pedig kiteregetik, történeteket faragnak bel?le, csupán egy céltól vezérelve: nem bújhatunk el a gondok el?l, mert azok mindig követni fognak bennünket, amíg csak megoldást nem találunk rájuk.

Ebben az írásban is akadt egy megoldás, a véletlen sorsfordulatba vetett bizalom, a remény, amelyet nem szabad feladni, még a legelveszettebb pillanatban sem.

25látogató,2mai

Szerző Zatykó Zoltán 85 írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni."Madách Imre: Az ember tragédiája

4 Komment

Hagyj üzenetet