Kováts Péter : Meditáció 6 (fájdalom?)

Minden viszonylat kérdése.

 

Hittem, a világnak vége !         

Kinyújtott kezem szíved el nem érte.

S a belémart fájdalom

‘majd elhozza önpusztításom.

De magam elszégyellve eszmélek fel,

az élet erre mit is felel ?!

Mert fájdalom, mit sugall

a háborúban meggyötörtek

                    – üres tekintete,

Gyilkos kórban szenved?k

                    – remeg? keze,

Éhínségt?l felpuffadt gyermek

– könnyez? szeme,

A megkínzottak borzadó sikolya

Meger?szakolt gyermeklány iszonya !

S ha mindez fájdalom ! Igazán !

–         s az enyém nem.

Mit kezdjek akkor mégis,

             – fel-feltör? könnyeimmel ?!

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.