Fiamnak szeretettel…
Már nem vagy kisgyerek,
kit ölembe kapok
és ringatok,
bár megtenném még…
Ruhád, cipőd,
s anyád ölét
már kinőtted rég.
Kinőtt ruhák,
kinőtt cipők,
rólad mesélnek
mind nekem,
s az emlékek
bűvöletében,
felnőttkorod
kezdő lépéseit
féltő szeretettel,
aggódva figyelem.
K? k?re
hogyan került,
megfejthetetlen titok,
mit örökre
magukba zártak
hallgatag piramisok.
Levél nem zizzen.
A s?r? lombon át
fáradt Hold sz?ri
pislogó sugarát.
Csillagok fénye
a távolból mereng.
Átölel mindent,
és elborít a csend.
Tücsök zengi csak
bús, magányos dalát,
a hársfa ontja
mézédes illatát.
Láttam már
biz láttam ott
homokban
a lábnyomot
szivárványt
kék ég alatt
tücsköt és
kis bogarat
folyó vizét
végtelent
rét színét a
szertelent
sündisznót
a fa alatt
hazatér?
madarat
borús téli
ég alatt
megálmodtam
a tavaszt.
Kisunokámnak
Holdsugár-lámpás jár
éj festette tájon,
lehunyt pillád mögött
mesét sz? az álom.
Aludj kicsim, aludj,
álmodat vigyázom.
Elcsitult az utca,
dér remeg a fákon,
éj lopódzik tova
csendes, kis szobádon.
Aludj kicsim, aludj,
álmodat vigyázom.
Odakünn még tél van,
tavaszt hoz az álom,
álmodj csodaszépet,
repülj lepkeszárnyon.
Kicsi tündérálmod
míg élek, vigyázom.
Családunkban mindig gondot jelentett fiam hajvágása. Nem szeretett, mondhatnám úgy is, hogy utált fodrászhoz járni. Nem is az odajárással volt baja, hanem az ottani várakozással. Azt bizony, nagyon nehezen tűrte!
Hogy megoldjuk a problémát, elhatároztuk, veszünk egy hajnyírógépet. Azzal az ő haját is, no meg a páromét is le tudjuk vágni.
Megvettük a gépet, kineveztem magam fodrásznak. Szépen begyakoroltam minden mozdulatot. Mindig előbb az egyik oldalon vágtam le a fiúk haját, utána igazítottam hozzá hasonlóra a másik oldalt. Felül öt mili, alul három.
Szépen működött a házi fodrászat. Egy meleg nyári napon azonban, nagy baj történt. A hajnyírógép felmondta a szolgálatot. Nem is azért aggódtunk, mert elromlott – olcsó kínai volt -, hanem mert éppen a nyírás felénél tartottunk. Balázsom hajának bal fele levágva, jobb oldalán a szépre nőtt maradvány díszelgett.
Szerencsére a szomszédos házban volt a fodrászüzlet. Fiam kötötte az ebet a karóhoz, mondván, ő ugyan ilyen fejjel ki nem megy a lakásból.
-Sapka? – kérdeztem.
– Persze, negyven fokos melegben! Hülyének néz mindenki! – morogta drága gyermekem.
Hosszú huzavona után mégis sikerült elfogadható megoldást találni. Fiacskám sapkával a fején állt a lépcsőházajtóban belül, én az emeleti szoba ablakából lestem az utcát. Amikor nem jött senki a járdán, megcsörgettem a mobilját. Mint akit puskából lőttek ki, úgy rohant a fodrászüzletig!
Az üzletben fiatal lányok dolgoztak, csodálkozva néztek az ismerős szomszédra, vagy inkább a fején lévő sapkára. Jó humor és üzleti érzékkel megáldott gyermekem nagy komolysággal megkérdezte:
– Lányok, mennyibe kerül nálatok egy fél hajvágás? A lányok furcsán néztek rá és csak azt mondogatták, hogy egy fiú hajnyírás ezerkétszáz forintba kerül.
-Akkor a fele hatszáz? – kérdezte ismét, már vigyorogva és leemelte a sapkáját.
Fakul az emlék,
a szem,
ráncosodik a gondolat.
Fakul az emlék,
a hang,
bántottál vele sokat,
fakul az emlék,
a harc,
csak szél suttogja hangodat,
fakul az emlék,
az arc,
haragudnom már nem szabad.
Fakul az emlék,
sírod is,
fogadd megbocsátásomat.
Sietek, hogy közeledben legyek,
Nagy fájdalmam elmondhassam Neked.
Jó lenne most vigasztaló szavad,
De csak a néma, rideg sír fogad.
Elsírnám Neked minden bánatom,
Hogy nem vagy velem, még mindig fáj nagyon.
Kicsi csokrom a sírodra teszem,
Könnyeim folynak, és emlékezem.
Akkor is
Akkor is szembenézek veled,
ha ollóid újra nyitogatod,
nézzünk hát farkasszemet,
nem vagyok az asztalod!
Ollóid ne csattogtasd nekem,
nálam ne üld meg víg torod,
még egyszer ezt meg nem engedem,
már rég leírtalak, tudod.
Nem vagy te örök, sérthetetlen,
egyszer majd gyógyszerek foga rág,
te is leszel majd menthetetlen,
ha végre legy?z a Világ, te rák!
Néma, hallgatag sötétben,
a csend ijedten megremeg.
Te ott ülsz, azon a széken,
borospoháron kezed.
Én kérlek ezredszer, szépen:
Vigyázz magadra, ezt ne tedd!
Sírok, reszketek az éjben,
könnyebbülés, ha ébredek.
Álmaimban így látlak Téged,
szemem sarkából könny fakad.
Messze vittél sok szép emléket,
elhozod éjen árnymagad.
