P. Tóth Irén : Octavian Goga: Elhagyottan

-fordítás-

Perceim meghalnak sorra,
És ajtómon nem kopog senki
Mikor durva, halott hamuját
Az id? lelkemre hinti.

 

Köd közeleg éjszaka vállán,
És elnyel a sötétség, bambán,
Vihar közeleg, pogányul,
Letörni álmaim szárnyát.

 

Nincs fény mely símítsa arcom,
Csillagokból nem jön felém…
Sugárzik-e még valamikor
Az oltár, hol leborulok én?

 

A tölgyfa, reményeim atyja,
Megrázza halott levelét…
Jaj, te annyira szép vagy,
És t?lem elválaszt oly messzeség…

 

PÃ?Æ?rÃ?Æ?sit

Mor multe �Ÿiraguri de clipe,
Ã?ži nimeni nu-mi bate la poartrÃ?Æ?
Când vremea-mi aÃ?Ÿterne pe suflet
CenuÃ?Ÿa ei asprÃ?Æ? Ã?Ÿi moartÃ?Æ?.

Vin neguri cu noaptea pe umeri,
Ã?ži bezna mÃ?Æ?-nghite, nÃ?Æ?tângÃ?Æ?,
Ã?ži viforul vine, pÃ?Æ?gânul,
A viselor aripi sÃ?Æ?-mi frângÃ?Æ?.

Nu-i razÃ?Æ? sÃ?Æ?-mi mângâie fruntea,
Încet coborându-mi din stele…
Mai strÃ?Æ?luci-va vreodatÃ?Æ?
Altaru-nchinÃ?Æ?rilor mele?

Stejarul nÃ?Æ?dejdilor multe
ÎÃ?Ÿi scuturÃ?Æ? frunzele moarte…
Vai, tu eÃ?Ÿti atât de frumoasÃ?Æ?,
Ã?ži tu-mi eÃ?Ÿti atât de departe…

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.