Fövényi Sándor : Korai ars poetica…

Legyél százszor átkozott te isten,

most álnok imáid fonják nyakam.

Látod?röhögve lógok a nincsen,

s majd fel vagy leoldozom magam.

� 

Tudod sosem vágytam végtelenre,

nekem mindegy volt merre kél a nap.

Hiába fest?k hiú ecsetje,

nem látó kéz nem festhet árnyakat.

� 

Bár valami furcsa vágy visz folyton,

akár folyót ha tükrén hordalék.

S tombolva gátakat tép sorsom,

felszín a kín, mélyen mit mondanék.

� 

és itt j? a t?led kapott átok,

mert élhetnék mint mások boldogan.

Ám hajamba szél repít virágot,

de szemed vizén hajóm még hontalan.

� 

Mert lehet e felosztani vágyat,

ha hiszik g?g, s nem áldás feszít.

Tán’ költ?, kinek hajnal bont ágyat,

s éj rulettjén mindent elveszít.

� 

Mégis magam fosztogatom lelkem,

így kaphatok némi feloldozást.

Harapjam ketté b?n marta nyelvem,

váljon vérré számon e vallomás.

� 

Habár dagadt ajakkal dadogva,

mint arany vagy ólom,nehéz a szó.

Nem átok ez ha írok ragyogva,

lám reám nevet a mindenható.

Legutóbb szerkesztette - Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....