Arany Tóth Katalin : Üzenet az Utókornak

porban fekszem
t?zokádó sárkány
tárja karjait
mögöttem

 

 

porban fekszem

 

t?zokádó sárkány

tárja karjait

mögöttem

 

lángnyelve izzón

várja halott testem

s a remeg? félelem

rémülettel vegyül el

bennem

 

kiáltanék

– de kinek?

 

eleven halálom

keserves jajszavát

úgysem hallja meg

 

csak a rabruhába

öltöztetett

félholtra kínzott

tömeg

 

itt

mindenki

ugyanazt éli meg

 

itt

minden út

egy irányba megy

 

halálba futnak

a vagonok kerekét

csikorgató sínek

 

nem számít

az éhség

nem számít

a hideg

(testünk

er?tlenségt?l

remeg)

 

kiáltanék…

 

de a világ

úgysem

hallja meg

 

foszló húsomba

élesen vájja fogát

a gy?lölet

 

s hogy ne feledjem

a halál okát:

a sárkány

újra és újra

tüzet okád

 

dics? menet indul

a halálba

számkivetve

halomba-hordába

 

fekszem a porban

kínban

s nyomorban

 

félek

– még élek

 

sokunkat 

befogadta már

az Örökkévaló

(nem kell itt senkinek

útravaló)

 

szögesdrót mögött

vérzik el a remény

s gázkamrába fullad

az éltet? oxigén

 

fekszem a porban

szennyben

és mocsokban

 

mellettem

életek gyötr?dnek

éhen – vagy

halálos kórban

 

ebben az

embertelen

pusztító

pokoli korban

 

ahol ember

embernek szemét vájja

s magát istenként ülteti

szégyene trónjára

 

fekszünk szorosan

együtt a porban

s mormoljuk

könnyes imánk

egymást követ?

sorban

 

halkan

 

mellettünk hangtalan

térdel egy fohász

– talán lesz majd

egy új világ

egy szép

egy csodás!

(ha majd

eljön a Messiás)

 

talán lesz még

egy új világ

ahol az istenek

szent neveit

büszkén ?rzi

a méltóság

 

egyszer

talán…

 

fekszem a porban

lelkemmel már

utamra indultam

 

hitem a vesztem:

halálra születtem

mégis viszem

keresztem

 

a t?zhalálban sem

eresztem

 

 

2007. január 04.

 

Megjegyzés:  Auschwitz-Birkenau áldozatainak emlékére…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)