Radnai István : A kutyafáját, avagy az akta elintézi önmagát

A TAJ-kártyámon kívül, meg persze a kárvallott asszony egészségbiztosítási kártyáján kívül, nekünk nem osztottak lapot.
*
Az emlék felidézése nem töltötte el valami nagy jókedvvel.

 

  

Bozontos seszín? kutya, seszín? gazda, gondozatlan volt mindkett?nek a sz?re, a haja is.

Szemükben valami nyugtalanság ült, a férfi magában motyogott.

A kutyán se nyakörv, se szájkosár, persze a gazdáján sem, így pillanatok alatt összeveszett a busz utasaival.

Az ideges kutya bolyongott, a középkorú, kétes tisztaságú gazdája tett néhány hiábavaló kísérletet, de legfeljebb a kutya sz?réb?l tépett ki egy pamacsot.

Szemetes volt a busz, mint mindegyik, a takarító személyzet biztosan a végkielégítésére várt már akkor is.

A kutya meg az asszony nem szívelték egymást, így legalább ötven ember elkésett aznap. Haragudott legalább száz f?nök, a kutyára, pedig a kutya éhes volt mindössze. A munkába indulók csomagjaiban pedig szalámit sejtett.

Hogy honnan veszem a száz f?nököt, ha csak ötven utas volt a kocsin?

Ilyen kés?n a boltosok és akadémikusok szoktak a buszon utazni, azoknak is van f?nökük, de a buszvezet?nek számolatlanul sok, akinek legtöbbje kapun belüli munkanélküliként, most aktivizálhatta magát. Ráért bosszankodni és megmutathatta a létjogosultságát. De szép szót találtam, feljegyzem, kedves barátaim, erre iszunk?

Mert, hogy én is ráér?s íróféle lettem. A társadalmi hasznosság tévképzetéhez ragaszkodó alkotó, a termelésb?l kiszorult nyugdíjas. A bels? fogyasztás el?segít?je, a küls? egyensúly rombolója.

Az asszony elveszítette az egyensúlyát, amikor a téglagyári megállónál a férfi, akir?l sejthet? volt, hogy a kutyával munkáltatói jogviszonyban lehetett, lerántotta a földre. Egyszer?en felkapta az ülésr?l, mint a pelyhet, lerántotta a lépcs?n és ráesett.

Lepattannunk a buszról, felsegíteni az asszonyt, medd? igyekezet!

A kutya vélelmezett gazdája elégedetten fütyörészve eltávozott. A faluban lakott, mindenki ismerte, a nevét is tudni vélték a tanúk.

Hogy a kutya merre ment, nem figyeltük, de a távolban egy árnyék követte a férfit, szinte a földhöz lapulva. A kutya lehetett, igaz, megállt minden hulladékgy?jt?nél. A szemét kutyául nagy értékeket rejthet.

Az asszonynak eltört a lába, helyszínel?k többféle egyenruhában, ahogy illik megjelentek. A ment?k is.

Maradnunk kellett. És akár két évig is ott ülhettünk volna a megállóban, a kerékvet? köveken, a buszülésen, mert a bíróságtól nem jött idézés.

Egy reggelen a motoros postás fékezett, a f?nököm megint mérgel?dhetett, a kisf?nök, a nagyf?nök is… A közlekedési vállalatnál folyt a “biznisz ez juzsuel”. Magyar kártya, na, nem a választások idején emlegetett- ebben a pakliban harminckét lap volt, vagy ötvenkett? – régen kártyáztam.

A TAJ-kártyámon kívül, meg persze a kárvallott asszony egészségbiztosítási kártyáján kívül nekünk nem osztottak lapot.

Valahol egy hivatalban számfejtettek, egy számítógépen lehívták a kezelések árát, kifizették a táppénzt.

A férfival senki sem találkozott többet, a kutyával pedig nem vagyok köszön? viszonyban.

A postás idézést hozott, nem járok el azóta már hazulról, közlekedési kihágásom sem volt, autóra nem telik. Milyen idézés?

A bíróságon láttam viszont az utasokat, szép számmal voltunk, akár különbuszt küldhettek volna.

A folyosón zümmögés hallatszott, egy nagy dongó dögszagot érzett. Zsongott az utasok beszélgetése is.

A törött lábú asszony már régen gipsz nélkül és mankó nélkül járt.

Az emlék felidézése nem töltötte el valami nagy jókedvvel.

Betódultunk a tárgyalóba, szemünk a vádlottat kereste; súlyos testi sértés, bilincs vagy szabadlábon?

Egyik se!

Valaki tudni vélte, hogy az elkövet? az eltelt két év alatt minden földi bilincsét?l megszabadult. A pohár sem reszketett többé a kezében, legfeljebb a bírói asztalt táncoltathatta volna… De ennek semmi jele.

A bírón? berekesztette, egy rekedt káromkodást eleresztettem!

Senki nem fizet kártérítést senkinek, a bírósági kezel?ben gépiesen pecsételték az idézések hátlapját.

Hiszen nem állapítható meg a tényállás a gyanúsított tartós távolléte miatt.

Az pedig igen tartósnak ígérkezett, habár valaki megemlítette, kétezer-tizenkett?ben itt a világvége!

A bírón? megkeverte a cukrot a második kávéjában.

Legutóbb szerkesztette - Radnai István
Szerző Radnai István 330 Írás
Publikáló szerző vagyok. Cikkeim, írásai, verseim, novelláim a "rapista" illetve "RaPista" nicknéven is megtalálhatók egyes portálokon.