Tiszai P Imre : Fázik meztelen lelked

Nyomtatás

konok dac vékony vonala

rajzol árnyakat arcodra,

harag szabja szűkre szavad,

indulat kap szabad utat,

aztán újra a hallgatás,

beletörődő lemondás,

félő, keserű legyintés,

kiúttalan menekülés,

már fázik meztelen lelked,

s a lágy ölelést keresed,

az álmot hozó nyugalmad,

benned engem, bennem magad