füstködöt böfög
a pállottszájú reggel,
mikor ny?gösen, nyögve
tápászkodik az ember
– de hát indulni kell –
kés?bb napfény szökik
arcodra – zsugorin –
csak épphogy megsimítva,
hogy nehogy visszafordulj
a kapuból talán,
mert ott a felirat
ny?tt házak t?zfalán:
„menni, menni, menni
dolgozni, nem pihenni”,
majd hét végére tartogasd
a becsomagolt álmokat
– instant, „óccsó’ de jó” –
kis víz kell hozzá,
semmi más, lásd
máris kész a látomás,
hegyekbe szép kirándulás,
rántottszeletnyi élvezet
– el?tte gyorsan moss kezet –
délután dévédényi horkolás,
estére villámgyönyör,
de gyorsan,
hisz máris gyötör
a kép:
már ny?gösen, nyögve
tápászkodik az ember,
mikor a pállottszájú reggel
erre l?dörög,
és füstködöt böfög
