Kőmüves Klára : Szeretetek

 

Csak ezt szeretem igazán, ezt a mindig

más ruhába bújó csendes délutánt,

még a madárijesztőt a szemközti telken

és a fiam sáros lábnyomát. Szeretek bosszankodni,

hogyha piszkos lábbal szőnyegen tapos;

bevallom, sosincs itt sötét, ha láthatom,

nem is tudom, most épp hány hónapos.

Napokkal számoltam, majd hóra hó következett

és évekkel dacolva most a nap már egyre megy.

Szeretem ezt a rendet, miszerint az Isten ad annak,

ki kér; olyan jó, hogy imáimért épp ő lett a bér!

Csak azt a hitet szeretem, mi íly erőt adott,

mostanában  ellenségemért is őszintén imádkozok…

és értem végre, mit jelent a „béke korba lépsz”;

abban szelídül a múlt és tűnik el a félsz.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.11. @ 12:27 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 713 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))