Lát az ember. Látja magát
mikor a dolgokra tekint,
nevet ad és felmondja
hozzárendelés szerint.
Épp így beszélnek a kutyák,
de nyelve van a szélnek,
és néma kavicsokban is
felsírnak a repedések.
Egyedül csak mi tartjuk
szavainkat ilyen nagyra-
milyen fülledt is a csend
mindenekt?l elhagyatva!
Lát az ember. Talán érzi
egyszer ? is megvakul,
sötét lesz és sorolja
b?neit számolatlanul.