Seres László : Szerelem

Egy leheletnyi

érzés volt csak

éppen hogy

átsuhant rajtam

a kertre nyíló égen

búcsúzott az éj

mikor megérintett

s ment tovább

 

Álom volt ez

vagy valóság

nem tudom

nem is kutatom

valaki szétbontott

darabokra

parányivá tett

mint az atom

hogy őrizzem őt

s öleljem úgy

mint a hontalanság

 

Egy érzés volt csak

egy leheletnyi

egy elfojtott tűzvihar

ki tudja

sohase kérdezd

mert fájna

a pillanat úgyis elillan

mint a nincstelenek

sose volt

boldog

boldogtalansága

 

Az a jó hogy itt vagy

lehunyja szemed

a csillagokat

holdat tapasztasz

az ég homlokára

hogy újra éj legyen

hallgatunk

nem beszélünk róla

így lesz örök a szerelmünk

 

Kimondhatatlanul

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.