– Asszony! Mi ez a csim-bumm cirkusz az ablak alatt?
– Mi lenne édes egyetlenem, emberjogi tüntetés!
– A rosseb egye meg, ki tüntet már megint és miért?
– Drága párom, a sok sületlenséggel szemben, most valami igazán fontosért tüntetnek a lányok.
– Ez egy lánytüntetés? Feltűnt nekem, hogy erős, asszonyi sikongás tépi a dobhártyámat, egyetlen férfihangot sem hallok. Ilyennel még nem találkoztam. Legjobb tudomásom szerint az egyenjogúságot elértétek. Ahogy azt az egyik kedves jóbarátom szokta volt mondani, „ha férfi vagy, légy férfi, ha nem akkor is, elvégre emancipáltad magadat Manci.”
– Ha-ha-ha, nagyon vicces a barátod. Asszonyi szemmel sokkal fontosabb dologról van szó. Persze, hogy egyenjogúak vagyunk. – Itt elmosolyodott a hölgy, mintegy jelezve önmagának, „de naív vagy, öregem! Méghogy egyenjogúak! Csak nem képzeled, hogy valaha is döntési helyzetbe engednélek? Hosszú évek alatt küzdöttem ki magamnak a mindenben egyedüldöntő szerepet, hogy úgy tűnjön a te kedves, drága érdekedben történik, szépen csomagoltam. Te maradj csak nyugodtan a tévéddel és az újságoddal, abban dönthetsz, hogy melyik csatornát nézed, és milyen rovatot olvasol.”
És folytatta.
– Tudod drágám, minden kornak megvan a maga szépségideálja. Az én lánykoromban még eltiporták azokat, akik valamit is tettek a külsejük egyénibbé alakításáért. Elég volt egy csábosabb smink, máris lekurvázták az ember lányát. Hát ennek akarunk véget vetni.
– Akartok? Édes egyetlenem, akartok? Nem látlak ott lent a sok vézna leányka között.
– Méghogy vézna leánykák! Ők a szépségideál, tudhatnád.
– Igen, szoktam nézni a tévében a szépségversenyeket, ilyen kis csenevész vékonykák a befutók.
– Hát erről van szó drága párom. Miért is ne adathatna meg ez mindenkinek? Egyesek így születnek, mások, akik nem, startból hátrányos helyzetűvé válnak.
– Anyus, ugye nem akarod azt mondani, hogy a nem csinos nőket gyorsan kikiáltjuk kisebbséggé? Elsősorban nincs is nem csinos nő.
– Visszavonom, természetesen igazad van drágaságom! Másodsorban nem kisebbségről van szó.
– Tudom, a többségről!
– Ne pofátlankodj!!! Egy szó, mint száz, a mai szépségideál, az általad csenevésznek nevezett darázsderék, 170 cm magassághoz olyan 38 kg testsúllyal. Képzelheted, aki nem úgy születik adottságilag, tételezzük fel, hogy akár 50 kg is van 170 cm magassággal, milyen brutális lelki traumán megy keresztül. Igen, igen nagyon nehéz volt kiharcolni, hogy a tizenhat éves lányok a pszichodepressziós állapot elkerülése végett jogosan dönthessenek a szilikon beültetésről, ócska és ostoba ellenérvek tucatjával szembe.
– Anyus, tudod jól, hogy egy tizenhat évesnek huszonhat éves korára egészen más mell méretei lesznek.
– Na és! Egyszerűen kiveszik az implantátumot.
– Ez nem olyan, mint egy hajcsat, amit ha akartok kivesztek, máskor meg visszateszitek. Műtétileg történik, ha jól tudom, teljes narkózisban.
– Joguk van rá!
– Na, most azt magyarázd meg nekem, tulajdonképpen miért tüntetnek ezek a lányok, mert még mindig nem értem! Ha valaki duckónak születik alkatilag, abból soha nem lesz vékonyka.
– Te hímsoviniszta, ezt nem néztem volna ki belőled!
A férfi már tényleg kezdte elveszíteni a fonalat és nagyon őszinte rácsodálkozással kérdezte.
– Mit nem néztél volna ki belőlem, angyalom?
– Azt, hogy ilyen elnyomó disznó vagy! Tudniillik léteznek módszerek, amelyekkel bárki elérheti a számára kívánatos testsúlyt. Anorexiának és bulémiának nevezik őket.
– Igen, ez két betegség drágaságom.
– Látod, ez is olyan, mint a balkezesség. Ötven éve, kvázi betegségnek tekintették, ma meg a világ legtermészetesebb dolga.
– Igen anyuskám, igen. Tudod, miért van ez? Mert tényleg a világ legtermészetesebb dolga, de az anorexia és a bulémia nem.
– Ha így folytatod, elválok! – sikított fel a hölgy. – Kérlek szépen elvárjuk, hogy szaktanfolyamokat indítsanak ingyenesen, minden lánynak elérhetően, lehetőleg annyit, hogy azt a lakhelyétől számított 50 méteren belül elérje.
– Milyen tanfolyamokat? – kérdezte igen hangsúlyosan, a feleségében heveny érzelmi rohamokat látó férfi.
– Milyen tanfolyamokat? Egyszerűen meg kell tanítani a lányoknak, hogyan kell anorexiássá és bulémiássá válni. Nekik erre alanyi joguk van!
– Ezért tüntetnek?
– Igen. Alapvető jogaikban sérültek, így kormányzati szinten is és az önkormányzatoknak is kutyakötelességük az esélyegyenlőség nevében nem csak demagóg fecsegésekkel elborítani, hanem valódi esélyegyenlőséget teremteni.
– Anorexia és bulémia szaktanfolyamokkal?
– Úgy van drágám!
– Életkortól függetlenül?
– Nem lehet alsó életkori határt szabni! Egy nő ugyanis a belső érettségétől számítható nőnek, nem pedig életkor alapján.
– És felsőt?
– Miért kellene felső életkori határt szabni?
– Ó, de megnyugtattál. Nos, a 153 cm magasságodhoz a 96 kg nem illik. Úgy gondolom jogoddá, sőt kötelezővé teszem számodra egy ilyen tanfolyam elvégzését.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.25. @ 10:33 :: Boér Péter Pál
