Marthi Anna : bárcsak és mégse

meleg tea és éjjeli lámpafény.
aztán napsütéses dél, csiga mászik.
kerámia tekn?s es?vízre, lyukkal
kitéve az ablakba, muskátli mellé.

idill: a zöld tárggyal keveredve.
ember lép a lábbal, hív a f?, a fa.
szatyrát lóbálva, gyerek bicajjal,
kismotoron kislány ül.

ma, és így lesz holnap is.
ablakban öreg néni; kövér anyuka
szobabiciklir?l port töröl.

Legutóbbi módosítás: 2010.07.31. @ 10:10 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak