Bronz ég alatt angyal-hajnal hasad,
aranyló képet keretez a nap.
Felszáradnak fényes esőgyöngyök,
kacérkodik fodros felhőköntös.
Erdő mélyén sündörög egy róka,
némán int egy morcos tölgyfa lombja.
Harmatszoknyában a pipacs rebben,
vadvirág-bálban pilletánc libben.
Meredek parton zsurló menetel,
erdei harkállyal gólya felesel.
Körös birodalma gyógyító táj,
pitypangra bóbitát horgol a nyár.
Nap kévéje pihen gúzsba kötve,
kék paszományt hímez selyem-este.
Hullámtérben alszik füstszín alkony,
éj ciripel múló tücsökhangon.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.26. @ 18:55 :: Szabó Edit Irma
