Sonkoly Éva : Alkonyatkor

Fotó: Szabó Lilla: Baldachin

 

Nyáron, mikor az alkony

lassan fák közé oson,

törik ágon a fény. Alatta

lila árny, utolsó sugarán

botlik a nap, levél rezdül,

s a fa dereka éjszínt ölt,

álmos minden pillanat.

Szemem nem lát mást,

csak egy végső villanást.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.26. @ 13:39 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 580 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"