Takács Dezső : Festővászon

Németh Ferenc: Esteledik

 

 

 

Mikor fölé hajolt a lánynak

lenn az ég elpirult.

Sárga hajnal jött az éjre,

elengedte,

hívta újra.

Gondolj majd rám! –

ahogy súgta,

vörösbe fordult a sárga,

megint éj,

egy csepp vér,

szederlevélre fagy.

Reggelre hólepte

kert a vászon,

hűlt ölét nyögi a pad.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.27. @ 07:30 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.