Szoba.
Milyen szoba ez?
Szállodai szoba.
A szoba közepér?l kinézve, az ablak alatti rész sokat takar, széles folyó. Piszkos-sárga felszínén látni: lustán hömpölyög. Hol van már a vadsodrású tavaszi zöldár! Közelebb lépve láthatjuk az innens? folyópartot, a k?-mellvéddel szegélyezett gátat. Még közelebbr?l, már nem ki, hanem lenézve, naperny?s asztalok, székekkel, a falak közül friss leveg?re tágult presszó.
A szálloda említett szobájában ketten tartózkodnak, egy férfi és egy n?. Fiatalok. A férfi nem több huszonöt évesnél. A n? még ennyi sincs. Az ágy mellett tétováznak, szokják az új környezetet. Csaknem meztelenek, a n? szexi bugyiban, feszes mellekkel, a férfi alsóban. Nemrég jöttek, épp csak kipakoltak a b?röndökb?l, néhány ruhadarab még keresi a helyét.
György és Gyöngyvér birtokba vették a kétszemélyes ágyat, valószín?leg nászutasok. Megszabadulva ruhadarabjaiktól, György szexuális fronton nyomul, hogy átélje a gyönyör csillagát. Gyöngyvér arcán az önkívület közelg? jelei, szemén röpke aggály felh?je: mi lesz a kéjen túl? A viszonyukkal. A kihordással.
Mi lesz velük?
Esetleg Györgyön túl.
Hátukon fekszenek, ernyedten.
Kopognak az ajtón.
Gyöngyvér gyorsan torkig magára rántja a pihekönny? paplant.
György kiszól:
– Rögtön!
Lelép az ágyról, pizsamába bújik.
Az ajtóban fehér kabátos pincér.
– Parancsoljanak! A pezsg?.
György bólint.
– Egy pillanat!
A szekrényhez megy, nadrágzsebéb?l pénztárcát, abból aprópénzt vesz ki.
A pincér enyhe meghajlás.
– Fogyasszák egészséggel!
Ajtó csukódik, zár kattan.
A szerelmesek egymást nézik. Hallgatnak.
Gyöngyvérben játszi gondolat: milyen lenne, ha itt és most azzal a fiúval…?
György hátára vetül tekintete, aki az ablak felé tart. Nyugtalanságot érez.
György az ablaknál. Messze néz, és tervezni próbál. Mit csináljanak holnap? Nem könny? megvalósítani magunkat, úgy, hogy a másik is…
Néz a folyó túlpartjára. Zöld vonulat: fák lombhullámai. Tekintetét lejjebb veszi, horgászokat fedez fel. Guggoló apróságok, mintha békák lennének. Elmosolyodik. „Ez jó. Horgászó békák.”
Megfordul, kijelenti:
– Estefelé átsétálunk. – S fejével arra int, amerre az el?bb nézel?dött.
Gyöngyvér leny?göz?-kedvesen mosolyog.
Gyönyörködik Györgyben.
Nem tudja, nem is akarja titkolni.
Most már kétségtelen: nászutasok.
György újra az ágyon. Gyöngyvérhez hajlik, különböz? helyeken csókolgatja. Kezei mellére tapadnak.
Gyöngyvér odaadóan helyezkedik, könnyed gondolat érinti: mi a szerelem? Háború az igazi közösért… Ezzel az érzéssel soha nem lesz másé! Minden kapcsolat egyedi érzés, lelki hozzáállás, hangolódás. Megismételhetetlen.
György lendülete törve, Gyöngyvér sóhajt – kéjszolidaritás. Most úgysem vele tör?dik György, és nem is láthat bele.
Sem bele, sem az életébe.
Szoba.
Milyen szoba ez?
Szállodai szoba.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.31. @ 16:21 :: dudás sándor
