(A tasak tartalmát fél liter hideg tejjel
elkeverjük, kézi habver?vel fölverjük
és tíz percig állni hagyjuk!)
Nem lehet kétség.
A rádióban a Csimbum cirkusz
(utána Tücsök, Tintásujj meg a többiek.)
Szamóca, Bikk-makk, Porondmester.
Jó bohócok: Bukfenc meg Emilke.
Lágyan leng a vasárnap délel?tt,
gerlepár tutul a háztet?n,
anyám krumplit süt, én a gangon ülök.
Olvasok. Ágasvári csata?
Talán. Anyu kis tányér sült krumplit
hoz, szamócát nagymama.
Eszegetek, olvasgatok, tutul a
gerlepár, és a rádióban
a Csimbum cirkusz szól.
Most, míg a szamócalevest eszem
(szerény szombati ebéd ez),
ábrándozom, hogy minden mi’ szép volt.
És váratlan döbbenek:
lámpaoltás után, takaróval fejemen,
hányszor álmodtam, hogy feln?tt leszek,
s mindent megteszek, amit csak akarok.
Most az vagyok, s?t vénember.
Semmit sem teszek, úgy, mint akarom.
A sors körülvett engemet.
A rádióban nem a Csimbum cirkusz szól…
