Nap: 2010.08.10.

In Memoriam   Belesimulok a múltnak ködébe,majd felidézem mozdulataid.Mindet jól ismerem…– Istenem!Nincs többé találkozás,csak emlékezés,s az összekulcsolt ujjaimrarálehelt, rásuttogott ima.– Üt a szívem.Lüktetését hallom.Már csak ez tartozik  hozzám,ez a gyengén doboló visszhang,mi bel?lem kiszakad,majd elnyeli a csönd…Sehol se vagy, és [… Tovább]

    Ez a platán, melynek tövén állok – átok.Betegebb volt, s vénebb dédapámnál,gyengébb, mégis verték villámlások,állok, hol dédapámra ejtette vastag ágát.      

Olajfák végtelen soraküld utamra, s vérz? alkonyatsimít körém lágy hullámokat, hív a tenger h?s világa. Ma éjszaka nem álmodlak,hangod szól még a csobbanásban,a tenger mély morajlásában, de szemem lehunyom, nem látlak. Visz tovább csillagok fénye,ölel? a tenger, befogad,csöppjeiben létünk ott marad, vonz [… Tovább]

utólagos engedelmével mindenkinek, szeretném Bodor Bélának ajánlani tiszteletem jeléül         Foltokból és árnyékokkal szövetkezve Élek és fények szegletéből Hova tűnik a megbújó álom-jelen Jól átgondolja már megrágott indulatait   Soha nem felejtésbe zuhanással És benne egy még [… Tovább]

Mottó: “A h?t?ben levedzik a farhát. Este romantikus gyertyafény. Holnap majd… talán… jut a margarin alá kenyér.” D. Anna: Megdöglik még a farhát is… farhát a nyugalom díja munka- viszony után felsejl? iszony kutyának vettem de ? is tudja cinkosok [… Tovább]

Ma fájón fújdogált a szél, szomorúan hozzám beszélt, a fák is sírtak vagy csak leköptek, nem tudom talán csak te súgtad szeretlek. nem tudom mi fáj, a félelem.. egy az út, ne térj le se jobbra se balra, válaszút elé [… Tovább]

Ballagásomra Megszólalt a cseng?, Vége van az évnek. Zúg a mez?, erd?, Száll a búcsúének.   Sok mindent átélvén, Köztük jót és szépet, Semmit nem feledvén  Búcsút intünk néktek.   Elröpült a pár év, Gy?ltek az emlékek. Ami jó, ami [… Tovább]

*   Én Istenem, úgy szeretnék boldog lenni, meg nem sértve senkit sem, de, nem érdekel, másoknak majd tetszik-e. Úgy szeretném meghallani, mit súg nekem a szívem, csak az szerint cselekedni, és máshogy sehogy sem. Úgy szeretnék szabadulni, mindentől mi [… Tovább]

…hinni kell egy átkötő igében…*      Karikás ostorként csaptak meg a szavak, magamtól, önként álltam eléd, tudtam, megmarnak szavaid engem, de nincs mit tennem, a döntő ige a tiéd.   Szikrázó kard volt nyelved hegyén, szúrás után a folt [… Tovább]

Azt a sok szép gyermekévet, A sok vidám emlékképet, A tör?dést, az imákot, S szeretetb?l a világot: Köszönöm!, hogy vagy Te nekem, Hogy boldogabb az életem, Hogy nem fáj a bú, a sírás, Mégsem teljes ez az írás. Nem lehet [… Tovább]

* Állókép vetül a végtelenbe, az idő megbénul, színek fakulnak fekete-fehérre, sziklák ülepednek porfelhőként a szétszakadt földekre, elfolyik az ég, eltűnik kékje, fekete felhők fagynak jéggé,   halott madarak éneke reked meg díszlet fák között, dermedten vár a mozdulat, az [… Tovább]

A Dél-Alföldi M?vészeti Kör által hirdetett “A hétköznapok irodalma” c. pályázat II. helyezettje. Mára csak a körvonalaidraemlékszem olykor. A léha vágy még átkarol néha,egy-egy mozdulatod szépségeráégett retinámra. Hangod belesuttog még a mámba:mint megzavart, öreg CB adása,messzir?l, sercegve szól. Még el-elb?völ [… Tovább]