én már hunyt szemmel is látom,
milyen a délibáb égről
kibomló szivárvány rojtja,
pedig a gyilkos árnyak
egykor eltakarták a napot,
s anyám szívéből
zuhantam a sárba.
én már nem tudok
nélküled lélegezni,
hiába próbáltam a
magányos mélyzuhanást.
Hajnalok párás ködében
úgy ébredni,
ahogy apám halt…
hogy csak egy pillanat a világ.
De most nem akarom,
hogy így láss.
Ma nincs időnk
életre ölelni, s megfejteni
a szétszakadt felhők
rohanását a szélben.
Ma nem lehetek
sóhaj a válladon,
hisz a pokol szélén
az ördöggel táncolok.
Visítanak, sírnak a hegedű húrjai,
törik a csont, szakad az ín,
de ő csak húzza, húzza
azt az átkozott muzsikát,
démoni kéjjel mar belém,
s dobálja lángoló örvényekbe
a holnapok gyermeki vágyát.
Mezítelen vagyok.
Súlyos illatú szirmok
hullnak testemre,
ujjaim közt
az idő könyörtelen pereg.
Fakuló porszemekké
válnak a nappalok,
Isten ráncos tenyerén
múltam temetem.
Már nincs megbocsájtás…
Keresztre feszül a remény,
a fáradt horizont kérge alatt
vérben fürdik a hajnal.
Eltűnt az út, felégett a híd.
Hazudott a mostoha világ.
Szívembe zsugorodik
a reggeli táj,
burkot repeszt az ébredés,
a földre ömlik az óceáni ég,
belém csendesül a valóság.
álmodom…
levetkőzött csókjaink
az elhagyott est
párnáján pihennek.
Körénk fekszik a csend,
álmaimra simul
hajnali sziluetted.
Reggelt suttog titkon
egy távoli fény,
s én mégis
egyhelyben zuhanok,
két kezem a semmit öleli.
árnyékom, fényem,
hajnali titkom,
ölelő szeretőm,
a reggeli valóságban
csupasz lángolásom.
Tedd szívemre vigyázó kezed,
virraszd megmaradt életünket.
Hangtalan fájok. Lélegezz velem.
Vézna testű emlékek
álmaimat tépkedik,
négy fal közé némulva,
testemet takargatja a remegés.
Csókolj, csókolj… Még.
Csókold rám, a hasadó fényt.
Nézd, halkul bennem
a dobbanásnyi nyár.
Találj rám ott, hol árván
várom lépteid zaját,
ott, hol szívünk közé szorulva
tombol a konok hallgatás.
Sír az ég felettünk,
érted, értem, értünk.
Pókhálónyi fényeket
bontogat az idő,
árnyékok menekülnek
világokon túlra,
futnék utánuk,
de nem enged a lent,
nem hajlik rám a fent.
Valami még itt tart…
A tegnap kormos egéről,
a mába zuhantak a csillagok.
Sóhajomba kapaszkodott a szél.
Villanásnyi remegés.
Tegnap csodát sírt az éj felettünk…
érted. értük. értünk.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Szilágyi Hajni - Lumen
