Nap: 2010.08.05.

Varázsgömb füstjében, felgomolyog sorsom, kódolt üzenetét, génjeimben hordom. Őseim reménye átsuttogja álmom, holnapom jóslatát, kértem, de nem várom. Nem akarom tudni, vár-e még a hajnal, vagy csak reám tekint mosolygó vigasszal… Jobb lenne csak ébren, minden álmom várni, mindent, ami [… Tovább]

A lépcs?házak csendje ugyanaz, az mindegy, hogy mennyire várnak. Elhalnak lépteid, mint a percek: elmész. És felmosnak utánad.

Hanna látta…     Ott fenn a fán, mennyi madár, azt mondja, kár! Varjú koma, ha nagy leszek vendégségbe hozzád megyek. Gyakorolunk szebb éneket, tollat viszek, színesebbet. Cseréld át azt ami van tarkára, jobban illik majd erre a fára.

A h?ség mára már övék- a szerelvény prágai, sárgán t?nnek el délután a szegények délibábjai.   A férfiak mind mocskosak, savanyút izzadnak a n?k, kutyák hevernek a gyárak lezárt kapuja el?tt.   A h?ség mára már övék- és talán még [… Tovább]

Rabja lettem testem börtönének… Rabja lettem testem börtönének –életfogytig szól a benntartó ítéletDe cellám ablakán hunyor’g a holnap,s éltet? er?t sugároz alkonyomnak   Rajta hát!- feszítem satnya izmaim –cellarácsra fonva már – elkékült ujjaimÁm mindhiába küzdök – ellenáll,s a csüggedés-fegy?rnek [… Tovább]

  önön örökölt köldöködön ölsz  rögös pörg? gömbödön  dörg? ördögöd szövöd s ? mögött kölyköd pörkölöd örökkön b?g s öklöd fölött  tört fölh? szök n? dög bök  s vörös löttyöd csöpög  

    Gyakoroltál már hunyt szemmel halált? Érezted, hogy kerek kalitkában csapkod csöpp életed? Láttál futkosó, fekete fényeket? Ismered az érzést, annyira tudom… Próbálgattál már tárt szemmel mímelni életet? Bámultál képeket, mint akváriumban vergődő, haldokló halak, miközben ajkad üvegre tapadt? [… Tovább]

  Szép analfabéta volt nagyapám, az apám meg csak négy elemit végzett, de igazukat úgy falja a szám, mint kisgyerek az első kanál pépet.   Nekik mesélem el, hogy van hazám, hogy átlihegtem rongyos hatvan évet, hogy elültettem a vadkörtefám, [… Tovább]