Vers

tetkó

nem-vers mert ez most itt egy vallás, ahol a tornasorban egymás mellé került Isten és semmi, és ett?l még nem leszek valaki, ne vigyorogj – te sem; bár azt tetoválhatsz magadra, amit csak akarsz, gyorsolvasással végzek veled, tudom, milyen motívumok [… Tovább]

Vers

Ius manuarium

  Tartogatsz. Szánsz, mintha töredék volnék, végleg elveszítve fél magam. Öklödbe zárva követlek, vasszagú  állomásokon viszel, honnét sosem tudom, merre indulunk, mint  testvér elől rejtett cukor  a vánkos alatt , bűnösen hallgatok.   Vonallá gyűrt múlt, jövőről mesélsz, párhuzamosok, metszők, [… Tovább]

vegyes

PIRKADAT

PIRKADAT Ében csepp csöpp gyöngyébenCsend csöppecskék gyöngykékbenGyöngyszem csöpp csepp fényébenGyöngyház csepp csöpp tükrében…

Vers

RKSÉG

?si törzsed termek ?reszít szérum dermed?reSarkít húros ékszeremint szivárvány ártere Hét apród ?rzi íjjadszikrahordó örök UradKerít körös karikátkráterfüstpupos pipátKoszorúd mirtuszfüzérKísér kerted éjfehérGyöngyházmátka ékszeredHites házad-két kezed Csi-csicsiska tart karodtár törtkarát takaródSzitaköt? sz?tt szikékáttetsz? mécs-csészikék…

Vers

védjegyem

                                                  fittyedt szárny nyoma                                                 angyalázat a porban                                                 az én védjegyemTM

Novella

Hátrányos megkülönböztetés

  – Mondja Sanyi bátyám, maga fel tudja fogni ezt a hátrányos megkülönböztetést a szakmánkkal szemben? Először is nem örvendünk a közalkalmazotti megbecsülésnek, másodszor olyan, de olyan megalázó a javadalmazásunk, hogy pusztán és kizárólag a szakma szeretete, illetve az együttérzés [… Tovább]

Vers

Úritök

    A héja kemény volt, a béle sárga, disznó nem ette, marha nem kívánta, a kukoricatábla napos vége volt otthona, hol minden fény elérte, ez örökség volt, nem afféle hóbort, a marhatöknek szárak közt is jó volt, úgy egy [… Tovább]

Vers

Jövőtlenül

saját fotó *     Nehéz utamon épp hol járok kísérnek-e még az angyalok? Fölül kékség, alább szürkés, fenyegető, falánk fellegek, nem látom az út végét, mégis megyek. Nem fáraszt a valóság, sorok mögött nem olvasok,  új időszámítás, tovatűnt terhelt [… Tovább]

Vers

Örökség

és ránkcsókolta az utolsó szerelmet lettem szerelmei ölében gyermek ÖRÖKSÉG Mottó: “S letépik a virágot mely anya és leány is És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is” Guillaume Apollinaire: Kikericsek (Radnóti Miklós fordítása) elérte már költ?nk a pontot bár [… Tovább]