Nap: 2010.08.27.

nem-vers mert ez most itt egy vallás, ahol a tornasorban egymás mellé került Isten és semmi, és ett?l még nem leszek valaki, ne vigyorogj – te sem; bár azt tetoválhatsz magadra, amit csak akarsz, gyorsolvasással végzek veled, tudom, milyen motívumok [… Tovább]

  Tartogatsz. Szánsz, mintha töredék volnék, végleg elveszítve fél magam. Öklödbe zárva követlek, vasszagú  állomásokon viszel, honnét sosem tudom, merre indulunk, mint  testvér elől rejtett cukor  a vánkos alatt , bűnösen hallgatok.   Vonallá gyűrt múlt, jövőről mesélsz, párhuzamosok, metszők, [… Tovább]

?si törzsed termek ?reszít szérum dermed?reSarkít húros ékszeremint szivárvány ártere Hét apród ?rzi íjjadszikrahordó örök UradKerít körös karikátkráterfüstpupos pipátKoszorúd mirtuszfüzérKísér kerted éjfehérGyöngyházmátka ékszeredHites házad-két kezed Csi-csicsiska tart karodtár törtkarát takaródSzitaköt? sz?tt szikékáttetsz? mécs-csészikék…

                                                  fittyedt szárny nyoma                                                 angyalázat a porban                                                 az én védjegyemTM

    A héja kemény volt, a béle sárga, disznó nem ette, marha nem kívánta, a kukoricatábla napos vége volt otthona, hol minden fény elérte, ez örökség volt, nem afféle hóbort, a marhatöknek szárak közt is jó volt, úgy egy [… Tovább]

saját fotó *     Nehéz utamon épp hol járok kísérnek-e még az angyalok? Fölül kékség, alább szürkés, fenyegető, falánk fellegek, nem látom az út végét, mégis megyek. Nem fáraszt a valóság, sorok mögött nem olvasok,  új időszámítás, tovatűnt terhelt [… Tovább]

és ránkcsókolta az utolsó szerelmet lettem szerelmei ölében gyermek ÖRÖKSÉG Mottó: “S letépik a virágot mely anya és leány is És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is” Guillaume Apollinaire: Kikericsek (Radnóti Miklós fordítása) elérte már költ?nk a pontot bár [… Tovább]