Szulimán Eleonóra : Jövőtlenül

Nyomtatás

Nehéz utamon épp hol járok

kísérnek-e még az angyalok?

Fölül kékség,

alább szürkés,

fenyegető, falánk fellegek,

nem látom az út végét,

mégis megyek.

Nem fáraszt a valóság,

sorok mögött nem olvasok,

 új időszámítás,

tovatűnt terhelt órák,

elfeledett szörnyű napok,

újra élek, jövőtlenül.

Kivárok.

Én itt,

ti már odaát vagytok.

Fel- fel nézek,

láthatatlanul reményt adtok.

Tudom, nem vagyok egyedül,

maradok.