Vers

Jövő

Jövő   Szendergő hajnalok lépte, illúzió nélküli álmok, örök kérdések: hogyan-továbbok… Megtisztult éjjeleken lámpások gyúlnak: vágyam palástjai a földre hullnak. Toporgó időkerék, választalan tegnapok, meztelen lábunk fűre lép: kétségeket nem hagyok. Velem zuhan a múlt, kabátját magára veszi a didergő [… Tovább]

Vers

Határeseti credo

Én hiszem, hogy fáj, ha ütnek, és rosszabb itt a menekültnek, de volt, ki mégis felszegezte azt a rongyos senkit a keresztre.   Hiszem, az ember szíve medd?, magtalan bolond a teremt?, és háza olyan árva itt, hogy bezárta Éva [… Tovább]

Vers

Lapzárta előtt

  Csomagol a hajnal, fáradt táska nyitva, bocsánatért eseng – lásd József Attila –    tiszta ruha dagad, felnyög férfi lépte, holnapra kiürül, mint szülő nő méhe…    

Vers

Mester

  mondd mit jelent a mester embert vagy valami mást önmagad mestere hol kezdődik van-e tudat és használod-e a szeretet szót kiterjeszted karjaid az egész világra mit ölelhetsz mit ölelhetsz egyedül a lég elválaszt bentről látsz egeket földet ezer zaj [… Tovább]

Vers

Ki és mivégre?

  Az általános kavarás turbó- légáramától távol háborítatlan raktárakban végleg félre- tett kor- és idő- szerűtlen kő- nyomatost vastag por- réteg lepi: ki lenne bátor (a szabványt brutálisan sértve) kézbe venni hogy fölüsse elsárgult lapjait — és mi- végre?

Vers

Magánydal

    Diszkózaj, könyöklés szeszeknek asztalán: társakkal többszörös, de mégis csak magány.   Légtorna-mutatvány, mászás hegycsúcs haván: társakkal többszörös, de mégis csak magány.   Gyarapodó magad mire szétosztanád – marad a maradék, így is, úgy is magány.   Láng-szíves szerelmet [… Tovább]

Vers

Távolodó lépteid…

  Rémálom kínzott, könnyezés és panasz, távolodó lépteid zaja meggyötört, gyász-zenévé váltak a búcsúzó szavak, vágyad régi árja árnyba öltözött.     Menni láttalak, menni hidegen, magaddal vitted ódád zengzetét, és úgy néztél rám, mint egy idegen, ha csókunk emlékeként [… Tovább]

Vers

SARLÓSBOLDOGASSZONY

“…sürget a mag hangja…”   Beérett gabona amelyet megszentelt a hajnali harmat Isten szent napjának fényes ragyogása egy asszony látogatása aki elvitte örömhírét Erzsébetnek hogy tudtul adja számára a csodát a bódult nyár hevében megérett az áldás sürget a mag [… Tovább]

Vers

Nyár

Néha megpihen…     Karcsú lány a Nyár, fején gyümölcsös kosár. Poros úton mezítláb jár. Körötte búzatábla, learatva.   Messze kanyarog lépte, néha megpihen a diófa alatt, hallgatja a madarakat.   Keze szeme előtt, nézi a végtelen tájat, tudja messze [… Tovább]

Vers

Bűnök, erények

Őszbe hajlik már az alkony imára görbül a hát megszenvedett vonalakon bűneimet visszasírom ha már az erénnyé vált   Így megyek el mikor hívnak dolgavégezetlenül nem vagyok jó se mártírnak se szentnek kit feláldoznak úgyis pokolra kerül     (2010 [… Tovább]

Vers

V a k a b l a k

* járatlan utak a semmibe futnak sápadt arcokon fény-árny örvények játszanak, rám borul hangtalan ez a rohadt világ, tűzfalakra néznek napjaim, kormos, sötét, málló vakolatként hullik a tegnap rám,   még eltöprengek egy régi dal monoton dallamán, de vakablakom a [… Tovább]

Vers

B a r á t s á g g a l

Annak, aki gondolja, hogy az övé… Köszönet neked! Tudom, kés?i írás vagyok, nézd jeleim, mind elbet?zöm, mint gondolat sorát nem lesz kérdés, csak egy pont vagyok, néhány ékezet után. Id?t rám ne pazarolj sokat, maradásom most nem vet órát, – [… Tovább]

Vers

Csukott ablakok

saját fotó *     Bang-bang – bang-bang! A sok kíváncsi most döbbenten néz, valaki csendben a porba hullott, s megállt a józan ész. Az emberek menekültek, egymást tiporva mindenen át, az ajtók, ablakok sorra csukódtak; ne hallják a haldokló [… Tovább]

Esszé

Tisztán látó

Hiterősítés *         Adj Uram életet, köszönöm! Adj Uram nehézséget, köszönöm! Megfelelek Néked.   Adj Uram hitet, köszönöm! Adj Uram erőt, köszönöm! A boldogság is eljő.      Kicsi gyermekként hozta el hozzám édesanyja agyagozni. Kétségek között, [… Tovább]

Humor

a barlang

2008-ban írtam, egy baráti társaság hatására. Adott volt a cím és a hosszúság: legfeljebb 150 szó.   A barlang szája kalandra csábítóan ásítozott. H?vös szél csapott meg. Egyedül voltam, a barlang sötétnek t?nt, mégis vonzott befelé.   A távolabbi falon [… Tovább]