Nap: 2010.08.09.

Jövő   Szendergő hajnalok lépte, illúzió nélküli álmok, örök kérdések: hogyan-továbbok… Megtisztult éjjeleken lámpások gyúlnak: vágyam palástjai a földre hullnak. Toporgó időkerék, választalan tegnapok, meztelen lábunk fűre lép: kétségeket nem hagyok. Velem zuhan a múlt, kabátját magára veszi a didergő [… Tovább]

Én hiszem, hogy fáj, ha ütnek, és rosszabb itt a menekültnek, de volt, ki mégis felszegezte azt a rongyos senkit a keresztre.   Hiszem, az ember szíve medd?, magtalan bolond a teremt?, és háza olyan árva itt, hogy bezárta Éva [… Tovább]

  Csomagol a hajnal, fáradt táska nyitva, bocsánatért eseng – lásd József Attila –    tiszta ruha dagad, felnyög férfi lépte, holnapra kiürül, mint szülő nő méhe…    

  mondd mit jelent a mester embert vagy valami mást önmagad mestere hol kezdődik van-e tudat és használod-e a szeretet szót kiterjeszted karjaid az egész világra mit ölelhetsz mit ölelhetsz egyedül a lég elválaszt bentről látsz egeket földet ezer zaj [… Tovább]

  Az általános kavarás turbó- légáramától távol háborítatlan raktárakban végleg félre- tett kor- és idő- szerűtlen kő- nyomatost vastag por- réteg lepi: ki lenne bátor (a szabványt brutálisan sértve) kézbe venni hogy fölüsse elsárgult lapjait — és mi- végre?

    Diszkózaj, könyöklés szeszeknek asztalán: társakkal többszörös, de mégis csak magány.   Légtorna-mutatvány, mászás hegycsúcs haván: társakkal többszörös, de mégis csak magány.   Gyarapodó magad mire szétosztanád – marad a maradék, így is, úgy is magány.   Láng-szíves szerelmet [… Tovább]

  Rémálom kínzott, könnyezés és panasz, távolodó lépteid zaja meggyötört, gyász-zenévé váltak a búcsúzó szavak, vágyad régi árja árnyba öltözött.     Menni láttalak, menni hidegen, magaddal vitted ódád zengzetét, és úgy néztél rám, mint egy idegen, ha csókunk emlékeként [… Tovább]

“…sürget a mag hangja…”   Beérett gabona amelyet megszentelt a hajnali harmat Isten szent napjának fényes ragyogása egy asszony látogatása aki elvitte örömhírét Erzsébetnek hogy tudtul adja számára a csodát a bódult nyár hevében megérett az áldás sürget a mag [… Tovább]

Őszbe hajlik már az alkony imára görbül a hát megszenvedett vonalakon bűneimet visszasírom ha már az erénnyé vált   Így megyek el mikor hívnak dolgavégezetlenül nem vagyok jó se mártírnak se szentnek kit feláldoznak úgyis pokolra kerül     (2010 [… Tovább]

* járatlan utak a semmibe futnak sápadt arcokon fény-árny örvények játszanak, rám borul hangtalan ez a rohadt világ, tűzfalakra néznek napjaim, kormos, sötét, málló vakolatként hullik a tegnap rám,   még eltöprengek egy régi dal monoton dallamán, de vakablakom a [… Tovább]

vigyázat átcsúszik eszperantóba, ha rímelne Foltokból és árnyékokkal szövetkezveÉlek és fények szegletéb?lHova t?nik a megbújó álom-jelenJól átgondolja már megrágott indulatait   Soha nem felejtésbe zuhanással És benne egy még nagyobb magánnyal Magárahagyott király-álarccal Vár az egy szem ember   Min? [… Tovább]

Annak, aki gondolja, hogy az övé… Köszönet neked! Tudom, kés?i írás vagyok, nézd jeleim, mind elbet?zöm, mint gondolat sorát nem lesz kérdés, csak egy pont vagyok, néhány ékezet után. Id?t rám ne pazarolj sokat, maradásom most nem vet órát, – [… Tovább]

saját fotó *     Bang-bang – bang-bang! A sok kíváncsi most döbbenten néz, valaki csendben a porba hullott, s megállt a józan ész. Az emberek menekültek, egymást tiporva mindenen át, az ajtók, ablakok sorra csukódtak; ne hallják a haldokló [… Tovább]